Lagzi Lajcsinak ideje korán kellett felnőnie, hisz szüleit hamar elveszítette. Olyannyira, hogy még a zenész legnagyobb sikereit sem élhették meg. A háromgyermekes édesapa ma sem dolgozta fel imádott szülei és nagyszülei elvesztését.
Forrás: Dombóvári Tamás
Hatszázhetven dalt énekelt és dolgozott fel az elmúlt évtizedekben Lajcsi, aki minden idők legsikeresebb mulatós zenésze. A népszerű trombitással a kormány által támogatott Raktárkoncerten beszélgettünk.
– A saját szerzeményeim közül talán a Szervusz, itt a Dáridó című dalom a legsikeresebb, amit még akkor írtam, amikor a feleségem állapotos volt. A szövegben a „kismama és nagypapa” rész a feleségemről és az édesapámról szól, aki a kislányom születését még megélte, utána azonban nem sokkal sajnos el kellett búcsúznunk tőle – vallja be a Borsnak elérzékenyülve Lajcsi, aki nagy utat járt be, míg elismert zenész lett, ám nem tagadja, a családja sosem támogatta őt a hivatásában.
Ez is érdekelheti
– Ők nem értik, nem érthetik meg egy művész lelkét. Én nem a pénz miatt csinálom. Persze, nem mondom, jól fizetett zenész vagyok, de nem feltétlen ez a motivációm.
Sokkal messzebbről indultam ahhoz, hogy az anyagi javak éltessenek. Nekem épp elég nagy boldogság az, hogy a gyermekeimnek jó életszínvonalat tudtam és tudok biztosítani. Ők ebbe születettek bele, nekik ez a természetes, de nekem nagyon nem – ismeri be a háromgyermekes édesapa, aki jól emlékszik, hogy fiatal felnőttként mit kapott ajándékba az édesapjától.
– Egy biciklit. És annak is nagyon örültem – emlékszik vissza a zenész, aki meglett férfiként interjúnk ezen a pontján el is érzékenyül: könnyes szemmel a zakójára tűzött brossra mutat.
– Ezt a nagymamámtól kaptam. Nincs az a pénz, amiért ezt bárkinek is odaadnám. Olyan eszmei értékkel bír számomra, hogy azt nem lehet anyagiakban kifejezni. Pedig ma már minden a pénz körül forog. A „kivagyiságról”, aminek bevallom, valamelyest én is hordozom magamon a jegyeit, hisz a ruhámba bele van varrva a márka, és a cipőm talpa sem fog soha leválni. De talán azért egyvalami elmondható rólam, hogy soha nem akartam többnek látszani annál, mint ami voltam. Igen, annak idején volt olyan hosszú autóm, hogy nem tudtam vele megfordulni az utcában, de akkor azt meg is tehettem.
Persze, beletelt közel 60 évbe, mire rájöttem, hogy nem kifelé kell bizonygatni, hogy mennyire vagyunk tehetősek, és talán a Dáridó idejében lehettem volna szerényebb, de nagyon nehéz két lábbal a földön állni úgy, hogy közben minden lehetséges rekordot megdöntöttem és az álmaimat élhettem – magyarázza a trombitás, aki ettől függetlenül mindig is igyekezett józan maradni, már csak azért is, mert az édesapja pedig igyekezett tisztes férfit nevelni belőle.
Ő azt szerette volna, ha Soroksáron maradok és alpolgármester leszek, vagy legalábbis valami fontos személy a szülővárosomban. Ez nem így lett, bár szerintem a zenélés, a szórakoztatás is legalább ennyire értékes,
hisz ezreket, milliókat derítek jobb kedvre vagy gyógyítom meg őket a zenémmel. A szüleim sajnos ezt már nem élhették meg, de gyakran meglátogatom őket a soroksári templomban, aminek a kriptájában pihennek. Remélem, büszkék rám. Isten nyugosztalja őket.
Milliárdos támogatás
A Raktárkoncert-sorozatot a kormány 5,3 milliárdos mentőcsomagja keltette életre a világjárvány miatt bajba jutott hazai zenei ipar számára. Ezzel több mint 150 előadót és azok háttérembereit segítik. A koncertfilmeket az Antenna Hungária mindiGO TV alkalmazásában ingyenesen, folyamatosan megnézhetőek lesznek.
Lajcsi így mesélt a Raktárkoncertről és az elmúlt hónapok megpróbáltatásairól lapunk munkatársának:
