Forrás: Móricz István/Bors Archív
Benkő László az elmúlt években túlélte a májrákot, a tüdőrákot, pár hónappal ezelőtt tüdőembóliát kapott, majd egy szerencsétlen baleset következtében láb- és bordatörést szenvedett. A 2020-as éve a küzdelemről szólt, de még ezt a nehéz időszakot is a rá jellemző optimizmussal élte meg. Mindig azt mondogatta, hogy még nagyon sok dolga van, amit el szeretne végezni. A sors azonban közbeszólt, Laci hirtelen ment el.
Az egyik utolsó interjújában, amit a TV2-nek adott, így beszélt:
Még ilyen közel nem volam a bajhoz. (...) Van egy csomó dolog még az életemben, amit meg kéne csinálni. De az a probléma ezzel, hogy az ember elhatároz valamit, de a sors dönt. És ezt el kell fogadni, mert akkor is úgy történik, ha nem fogadjuk el.
Az Omega alapítója Szombathelyen született 1943-ban, a tanulmányait a fővárosban végezte. Középiskolás korában kezdett zenélni, rövid ideig a Benkó Dixieland Band zenésze volt, majd a Próféta együttesben játszott. Az Omegát 1962-ben alapította meg.
A magyar rockzene meghatározó alakját milliók gyászolják, a népszerűségét nem csak a tehetségének, hanem a rendkívüli jellemének is köszönheti. Ő volt az a zenész, aki mindig készségesen fotózkodott a rajongókkal, aki mindig felvette a telefont azoknak is, akik nem voltak a mindennapjai része, ha valaki segítséget kért tőle, ő azonnal szaladt. Hatalmas szíve volt, ezért ugyanezt feltételezte az embertársaitól, sosem gondolt vagy mondott rosszat másokra. A zene volt az élete: "mindhalálig rock!" mondogatta, ha a hivatásáról faggatták.
Benkő László 77 évesen távozott közülünk, a dalaiban azonban mindig itt marad. A hosszú pályafutása során örökérvényű slágereket hagyott hátra.
Az egyik utolsó fellépésére már betegen ment. 2020 február 2-án a Duna Palotában lépett színpadra, S. Nagy István szerzői emlékestjén. Dupla előadás volt, a másodikra a jelenlévők beszámolói szerint már olyan fájdalmakkal küzdött, hogy a lépcsőn is alig bírt felmenni.
De felment, mert megígérte, hogy ott lesz...
