Legyűrte a koronavírust, pedig a betegség elleni küzdelmét pánikbetegsége és hipochondriája is nehezíttette. Pápai Jocit az alkotás segítette át a nehéz időszakon, amely alatt rengeteget tanult.
Végigsziporkázta a Nicsak, ki vagyok? műsorát. Mindig ilyen jókedvű?
– Alapvetően életvidám ember vagyok, és nagyon élveztem a forgatásokat. Egy csapattá kovácsolódtunk mind a hatan. Azért nekem is akadnak kevésbé önfeledt pillanataim, akadt ilyen a Nicsak alatt is. Volt egy adás, amelyben nagyon nem éreztem jól magam, pánikroham tört rám, és kivert a víz, de amikor egy új maszk jelent meg a színpadon, szerencsére kizökkentett ebből az állapotból.
Ez egyszeri alkalom volt vagy pánikbeteg?
– Sajnos nem egyszeri, ez olyan hét éve tart… Először egy autópályán lettem rosszul. Baleset volt, óriási fennforgás, kamionok cikáztak. Akkor éreztem először, hogy hevesebben ver a szívem, kapkodom a levegőt, félek, izzadok, szorongok. Azóta rendszeresen előjön, de igyekszem pozitív gondolatokkal átvészelni, és lenyugtatni magam. Gyógyszer szóba sem jöhet, mert mindehhez hipochondria is párosul, szóval akkor lenne igazán nagy baj, ha valamit be ké- ne vennem…
Akkor a koronavírus nem lehetett egyszerű…
– Hát nem volt, még úgysem, hogy egyébként nekem csak egy tesztelésen derült ki. Most is érezzük a gyengeséget. Mind a négyen, a feleségem, a gyerekeim és én is elkaptuk, úgyhogy a december számunkra karanténban telt.
Alkotni azért tudott ez alatt?
– Hogyne, az a lételemem. Egész évben nem álltam le, s most is születtek új dalok. Kiváltképp egy, amihez nemsokára videóklip is forog, és azt gondolom, nagyon ütős lesz. Nem akarom, és nem is lehet hasonlítgatni az Origóhoz, az Értünk volt más lesz, de érzem, hogy erős.
Az egyetlen volt, aki már tavaly tavasszal látta, s el is engedte 2020-at. Mit vár ettől az évtől?
– Őszinte leszek, nem várok semmit. Mindent, ami megadatik, s amit kapunk, ajándékként fogom fel. Túl nagy még a zűrzavar, nem lehet tudni semmit, így se beleélni nem akarom magam abba, hogy nyáron már koncertezünk és minden jó lesz, se negatív nem akarok lenni. Így a legjobb.
Mire tanította meg a járványhelyzet és a kényszerpihenő?
– Sok mindenre, az egy új cikk lehetne. De a legfontosabb talán az, hogy amit képes voltam nyűgként megélni, az mennyire nem az. Ilyen például a koncertek utáni fotózkodás, a rajongók ölelgetése. Rájöttem, hogy a világ egyik legszerencsésebb embere vagyok, és tiszta szívvel szeretem az em-bereket, a közönségemet, és soha többé nem nyűg ez már számomra. Nem akarok többé elbújni az emberek elől a fáradtság miatt, mert az ő szeretetük éltet és hajt.
Sikeres a szakmában és a magánéletben is, gyönyörű családja van. Kerekebbé teheti ezt valamikor egy harmadik gyerek?
– A testvéremnek két kisgyermeke van, és rájöttünk a feleségemmel, hogy mi már nem szeretnénk babázni. Ő 21, én 23 éves voltam, amikor belevágtunk, és szülők lettünk, azóta soha, sehol nem voltunk kettesben, mert teljesen a gyerekeknek éltünk, élünk. Közel negyvenévesen látom, hogy ezt egy picit elrontottuk, és most már magunkra is akarunk időt szánni, és nem újra pelust cserélni.