Ismét összegyűjtöttük a hét legjobb beköpéseit.
Forrás: Bors-archív
Ábel Anita: Szülői értekezleteken nyilván nem ontom a poénokat, és a kenyeret sem úgy kérem a közértben, mintha száz kamera venne.
Simon Kornél: Nekem elég volt egy ócska vidéki moziban egy kétforintos jegy, hogy beleszeressek Dorkába.
Száraz Dénes: 25 éves korom körül egyáltalán nem éreztem jól magam a szakmában. Fel is hívtam a szlovák hegyimentő-szolgálatot, keresnek-e önkéntes hegymászót…
Marion Cotillard: Hála a szüleimnek, megtanultam, hogy az álmok igenis valóra válnak, ha teszünk értük. Ez persze nem jelenti azt, hogy néha nem veszítem el az önbizalmam.
Almási Éva: Fatalista vagyok, úgy gondolom, hogy mindennek pontosan így kellett történnie. Nem készülök a halálra, de tudomásul veszem, és egyáltalán nem szomorúan, hogy 78 éves vagyok.
Szacsvay László: Azt szoktam mondani, hogy én azért lettem színész, mert rossz tanuló voltam, és ide nem kellett jó pontszám a felvételihez.
Pálmai Anna: Sokat sírok: akkor is, ha nagy öröm ér, akkor is, ha nagyon fáj a szívem, meg akkor is, ha nincs semmi, csak szörnyen fáradt vagyok.
