A koronavírus elleni küzdelem egyik arca lett, közben a járvány alatt néha hipochonderként félt a fertőzéstől. Az ország legismertebb mentőse, Győrfi Pál – mint minden nehéz helyzetben – feleségére támaszkodik a pandémia idején.
Az Országos Mentőszolgálat arcaként rengeteg szörnyűséggel kell szembenéznie Győrfi Pálnak, aki húsz év után sem tartja könnyűnek a hivatását. Szerencsére van valaki, aki mindennap átsegíti a nehézségeken.
– Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik könnyen ki tudják adni magukból az érzéseiket, így meg tudom őrizni a lelki egyensúlyomat azzal, hogy kibeszélem magamból a gondjaimat. Ehhez persze kell egy olyan csodálatos feleség, mint az enyém, aki meghallgat, megért, támogat – mondja a Borsnak a szóvivő. – Úgy érzem, a feleségem, és a mi egymásra találásunk Isten ajándéka.
Az 56 éves Győrfi Pál igazi gyógyító energiát érez Adriennben. Van is mit gyógyítania, ugyanis – ki gondolná – a sokat látott mentős is fél a betegségtől, amiről először az Összezárva Hajdú Péterrel című műsor pénteki adásában beszélt, majd a Borsnak részletesen is kifejtett.
Alapvetően nem magamért, hanem a családomért szoktam aggódni, de most, a koronavírus idején kicsit hipochonder lettem
. Azért is, mert tudom, hogy a szeretteimnek szükségük van rám. Az oltás előtti időszakban esténként sokszor előfordult, hogy valamilyen gyanús tünetet éreztem, de aztán elaludtam a nejem karjaiban és reggelre mindig gyógyultan ébredtem. Adrinak nemcsak a lelke, a szavai, de számomra még a feromonjai is gyógyítóak.
Ezek után a szóvivő szájából hitelesen hangzik a boldog házasság receptje.
– Egyrészt hiszem, hogy ha valami az égben köttetett, az soha nem ér véget. Adriennel mi biztosan isteni gondviselés alatt állunk, de azt gondolom, a hiten túl a hosszú és jó házasságért aktívan kell tenni. Tizenhat éve vagyunk együtt, harmóniában, szeretetben – meséli büszkén Győrfi, aki úgy érzi, a magánéletben és a munkában is megtalálta a helyét, mégha tisztában is van hivatása árnyoldalaival.
– 8500 fantasztikus munkát végző mentőst képviselek, nap mint nap példát kell mutatnom. Szerencsére ehhez nem kell megerőszakolnom magam, de azért óriási a felelősségem. Nagy figyelem vetül rám, ami természetes, de ha a családommal vagyok és a privát életem élem, bevallom, néha picit terhes is lehet, főleg a kisfiam, Ádám miatt, aki nagyon nehezen viseli az ismertségünket. De az a rengeteg szeretet és kedvesség, amit az emberektől kapok mindig átlendít, és felülírja a munkámmal járó apró nehézségeket.
