A népszerű színésznek alig akadt munkája az elmúlt egy évben, korábban már lángosfutárnak is elment, hogy ne kerüljön veszélybe a megélhetése.
Nem éppen élete legjobb időszakát éli Gergely Róbert. Az énekes sok kollégájához hasonlóan megsínyli a koronavírus-járvány okozta helyzetet – írja a Metropol.
Reménytelen helyzet
Miután közel egy éve bajban van a színházi- és a zeneipar, az énekes nem érzi magát fényesen. A sztár fellépések híján már arra kényszerült, hogy civil munkát vállaljon; hónapokkal ezelőtt ugyanis lángosfutárnak állt.
– Azt tudom mondani, hogy bajban vagyok. Bajban vagyok, mert nem látom a fényt az alagút végén.
A Gergely Theáter streamelt előadásaira nincs nagy közönség, mert mi egy utazószínház vagyunk. Nincs terepem, ahol megnyilvánulhatok. Vágyakozom arra, hogy augusztus nyolcadikán Budapesten megtarthassam a 30 éves jubileumi koncertemet, ahol a fiam ülne a dobok mögött, az ő édesanyja, Tallós Andrea pedig szintén fellépne. Ehhez a koncerthez már minden készen áll, így remélem, nem kell elhalasztanunk – fogalmazott bizakodva Gergely Róbert.
Szécsi Pállal duettezik
A koncerten az olyan örökzöldek, mint az Emanuelle mellett Szécsi Pál dalai is felcsendülnek. A tragikusan fiatalon elhunyt énekes múlt pénteken ünnepelte volna 77. születésnapját. Az énekes-színész évtizedek óta gondozza a hatvanas évek legnagyobb sztárjának emlékét, sőt egy előadásban is eljátszotta tragikus sorsú Szécsit.
– A színdarab után is műsoron tartottam és tovább ápoltam Szécsi Pál életművét. A közönségem hozzám hasonlóan szereti és igényli azt, hogy a koncertjeimen felcsendüljenek a Szécsi-dalok, amiket sokszor hangfelvételről, duettben énekelek el Palikával. Ő egy igazi legenda volt, és az biztos, hogy én már életem végéig ápolni fogm az emlékét.
Családtag lett
Gergely rengeteg személyes titkot tudott meg a sztár testvérétől, a néhai Katalintól, aki sokszor már maga is azt hitte, testvére szelleme költözött a színészbe.
– Katalin minden egyes előadásra eljött, amikor csak tehette, saját bevallása szerint azért, mert abban reménykedett, hogy a darab végén nem hal meg a testvére... Sosem tudta feldolgozni a fájdalmat. Az idő múlásával nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, ami végül odáig jutott, hogy többször tesónak nevezett engem.
