A zenész és felesége, Niki négy gyermeket nevelnek, tavaly vették meg életük első saját házát. A koronavírus-járvány őket is megoldandó feladatok elé állította, de az énekes azt mondja, nem lehet olyan élethelyzet, amikor ismét ásót és lapátot ragadjon közmunkásként.
Forrás: Bors
Ha jól sejtem, még sosem volt együtt annyit a négy gyermekével, mint most.
Ez így igaz, és egyáltalán nem is könnyű ez a helyzet négy gyerekkel. Talán ez az egyik legnehezebb a koronavírus-járványban. A két nagy, Karla és Denisz iskolás, Nolen ovis, Anna pedig kétéves, de most mindenki itthon van és mind a négy egyszerre teljesen mást akar csinálni. A legnagyobb fejtörést az okozza, hogy hogyan foglaljuk le őket, és az otthontanulással is meggyűlnek a bajok. Vagy elmegy az internet, vagy lemerül a telefon, volt már mindenféle variáció. Bonyolult ez így.
Hogyan oldják meg, hogy a nagyok mégis tudjanak nyugton otthon tanulni?
Annyi a szerencsénk, hogy egy-két órájuk van reggelente online, a többi órában házi feladatot kapnak. Addig a kicsik eljátszanak reggel ébredés után kettesben is, csak aztán unják meg a játékot is és egymást is. Hát ez így tényleg nehézkesnek hangzik. Nekünk, Nikivel sem jó ez a bezártság. Nincs erőnk mindig kreatívan lefoglalni őket, sok ez bármelyik gyermekes családnak. Figyelünk arra, hogy sose legyünk velük ingerültek, de be kell vallani, ez nem mindig sikerül. Különösen nehéz azért is, mert mi házaspárként is mindig figyeltünk arra, hogy legyen kettesben időnk egymásra, gyakran elszöktünk 2-3 napra. Ez nem csak kettőnk miatt fontos, hanem azért is, hogy utána feltöltődve ismét szépen tudjunk szólni a gyerekekhez és egymáshoz is, ami lássuk be, nem mindig könnyű.
Most mit tudnak tenni, hogy kettesben legyenek?
Nevetni fog, de múlt héten az volt a kettőnk óriási boldogsága, hogy felszöktünk egy napra Budapestre. Néztük a Dunát, sétáltunk a városban, ültünk és olvastunk. Már ettől is egészen máshogy jöttünk haza, feltöltődve. Szerintem nagyon kell figyelni arra egy házasságban, hogy a szülőknek legyen kettesben idejük egymásra, amikor nem kell megosztani a figyelmet. Nagy veszélyforrása a bezártság a legjobb kapcsolatoknak is.
Ez is érdekelheti
Az önökét is megviseli?
Nem dolgozok, nem érnek úgy ingerek, mint a vírus előtt, gyakoribbak az egymásnak feszülések, igen. De eddig mindig tudtuk kezelni, legtöbbször ugyanis nem egymás miatt, hanem a vírus okozta helyzet miatt vagyunk ingerültebbek. Van, aki meg sem érzi a járványt, hiszen ugyanúgy dolgozik, mint annak előtte, mint például anyukám, aki vigyáz magára, de most is három műszakban dolgozik. De én egy éve nem – nem azt és nem úgy – dolgozom, ráadásul a járvány előtt igen mozgékony család is voltunk. Volt sok fellépésem, ahová sokszor elkísért Niki, néha a gyerekek is, és közel voltam a közönségemhez, hétvégente pedig mindig kirándultunk. Most mi van? Semmi van. Érdekes és izgalmas életünk volt, de azért törekszünk most is arra, hogy ne gubbasszunk egész nap a házban.
Ha jól értem, Nikivel minden problémát megbeszélnek.
A kommunikáció mennyiségének szerintem végtelennek kellene lennie, ebből sem jut most elég. Csak este tudunk pár szót váltani, de akkor is vagy Niki dől ki a fáradtságtól, vagy én. De nem panaszkodom, szoktuk azt is csinálni, hogy elmegyünk kettesben egy-két órát sétálni és olyankor tudunk csak egymásra figyelni. Az Istenbe vetett hitem tart meg minket minden szempontból, és sokat tanultunk is azért ebből a helyzetből.
Anyagi problémáktól kell tartaniuk az elmaradt fellépések miatt? Tavaly vásárolták meg életük első saját házát is.
Jól elvagyunk, ebből a szempontból nem panaszkodom, nem vagyunk veszélyben. És csinálok olyat, amiből van némi bevétel: éneket tanítok, dalokat írok másoknak. Végre van időm dolgozni a Törj ki a csendből! Alapítványon is, amiben olyan családoknak szeretnék segíteni, ahol tehetséges gyerekek élnek, de anyagi nehézségeik miatt nem tudnak kitörni. Motivációs turnét is szervezek ősztől, ahol középiskolás gyerekekkel és szüleikkel beszélgetnék útmutatást adva ahhoz, hogy hogyan tegyék meg az első lépéseket a szegénységből való kitöréshez. Sokan nem ismerik fel azt sem, hogyan lehetne másként élni, a kilátástalanság annyira letöri a lelküket. Én is dolgoztam közmunkásként, de a cél mindig ott lebegett a szemem előtt, hogy a tehetségemmel szeretnék elérni dolgokat, nem pedig beletörődni az akkori élethelyzetbe.
Ha még hosszan elhúzódna a koronavírus-járvány, elgondolkozna rajta, hogy ismét vállaljon ilyen jellegű munkát?
Nem! Nem bírnám ki újra közmunkásként. Hála az Istennek, ki tudtam abból a mélyszegénységből törni és az ő segítségével nem is lesz arra szükségem soha többet, hogy segédmunkásként dolgozzak.
Nem is vállalnám már be, nem bírná el a lelkem és a szívem azt az életformát. Isten kiemelt abból és egyre jobbat fog adni és én is mindent megteszek érte, hogy ne essünk vissza. Csak olyasmivel szeretnék már foglalkozni, amit a lelkem is elvisel, és amiben jól érzem magam. De vannak vészforgatókönyvek is a fejemben egy saját vállalkozás képében. Eljött az idő, hogy több lábon álljunk, ami egy izgalmas időszak lesz. Zenével erre az évre azonban már nem merek tervezni ebben a bizonytalan helyzetben, de azért remélem, sok koncert lesz, mert nagyon várom, hogy színpadra állhassak.
