Nyolc kiló plusszal és számtalan élménnyel gazdagabban érkezett vissza Magyarországra az Exatlon Hungary idei évadának legkarakteresebb versenyzője. Szabó Franciskának rengeteg terve van itthon, de esténként ott szurkol ő is a televízió képernyője előtt a kedvenceinek.
Forrás: TV2
Szabó Franciskával megtörtént minden exatlonista rémálma: nem egy elvesztett párbaj, hanem sérülés miatt lett számára vége a dominikai kalandnak. S bár az Európa-bajnok cselgáncsozó akkor sokkot kapott, úgy véli, minden okkal történik.
Nem hibáztatja magát
– Persze ott, akkor őrjítő volt, de nem ostorozhatom magam, nem visz előre – mesélte Franci.
– A lelkiismeretem tiszta, mert én minden napot, versenyt maximális bedobással teljesítettem. Amiért mégis nehéz most, az a tehetetlenség. Hogy pontosan tudom, mikor kellene a Bajnokoknak egy-egy nap után fenékbe rúgás vagy simogatás, és még csak üzenni sem tudok nekik, de biztos gyakran csuklanak.
Mielőtt hazajöttem, éppen ezért leültem beszélgetni Somhegyi Krisztiánnal, mert benne láttam, hogy át tudja venni ezt a feladatot. Ő ritkán szólal meg, de amikor igen, akkor arra oda kell figyelni.
Apukája büszke rá
Hazaérve Franci alig várta, hogy megölelhesse szeretteit, és kíváncsi volt, édesapja büszke-e a teljesítményére.
– Amikor kiutaztam Dominikára, megállt az itthoni életem – folytatta.
– Így először csak kapkodtam a fejem, annyi inger ért, mentálisan nagyon elfáradtam, aludtam is sokat. De nagyon jó volt megölelni a testvéreimet, a szüleimet. Az öcsémnek annyira hiányoztam, hogy miután megérkeztem, két hétre beköltözött hozzám, mindent együtt csináltunk. Ő is azt mondta, büszke rám, mint ahogy jó volt ezt hallani édesapámtól is. Az az érdekes, hogy nem a pályán nyújtott teljesítményemet emelte ki, hanem azt, hogy milyen jól terelgettem a csapattársakat. Ez külön jólesett!
