Időnként nagyon elkeseredett az időjós a betegsége alatt, de reméljük, ennek már vége.
Az autoimmun betegsége miatt két hónapon át küzdött a koronavírussal, és rettegett attól, hogy már soha nem épül fel.
– Mérhetetlen kimerültséget éreztem, elment a szaglásom. Ez egy ideig nem tűnt fel, mert annyira étvágytalan voltam, hogy napokig nem tudtam enni. Ezután jött a mellkasi- és hátfájdalom, a fejem és a szemgolyóim is fájtak, amihez idővel kiütések és kisebesedések társultak.
Nem tudtam felkelni az ágyból, komoly kihívást jelentett, hogy eljussak a mellékhelyiségig.
Borzalmas érzés volt, hogy csak három hét után tudtam megmosni a hajamat. Ezt nőként szörnyű megélni, persze amikor valaki az életéért küzd, akkor ez a legkevesebb – magyarázta korábban az időjós.
Két hónapon át küzdött a vírussal, így nem csoda, hogy megfogalmazódott benne a kérdés: felgyógyulok-e valaha? A feketeleves azonban még csak ezután jött.
– Mások számára úgy tűnt, egészséges vagyok, de valójában nem voltam jól. Energikus és életvidám nő vagyok vagyok, viszont amikor munka után hazaértem, csak feküdni tudtam. Időnként nagyon elkeseredtem és
a memóriám sem működött rendesen, egyszerű, hétköznapi szavakat is elfelejtettem
– mesélte Sylvia, aki megfogadta, ha ezt túléli, minden napra ajándékként tekint majd.
Barta Sylviát végre beoltották, és meg is osztott egy fotót, hogy két nappal utána újra visszatért a munkába.
