Mindig keresi a kihívásokat, tudásra szomjas, ezért a pandémia alatt újra beült az iskolapadba, hogy elsajátítsa az ötvösmesterséget. Cinthya Dictator alig várja, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba, és kiállításon mutathassa meg az elmúlt évben készült munkáit. De ennél is fontosabb számára, hogy szeretteit magához ölelhesse, köztük a nyolcvanéves nagymamáját.
Forrás: Saját
Miért pont az ötvösszakmát választotta?
Öt évvel ezelőtt karácsonyra szerettem volna egyedi, saját kezűleg készített ajándékokkal meglepni a családomat, amivel megköszönhetem, hogy vannak nekem. Megkértem egy ötvöst, hogy segítsen, így készítettem el az első ékszeremet, amely a számat mintázó, igazgyönggyel díszített bross volt.
Mennyi idő alatt végzi el az iskolát?
Két éves a képzés, és már az első félévnél tartok, ha végeztem, hivatalosan is ötvös leszek. Szükségem van arra, hogy mindig legyenek kisebb-nagyobb célkitűzéseim, mert az alkotási vágyam mindig átsegít a rossz periódusokon. Szörnyű volt, hogy be voltunk zárva hónapokra, és az egész világ gyakorlatilag haldoklott. A pandémia időszaka megfelelő volt számomra, hogy beiratkozzam egy ötvösiskolába. Az első minikollekciómat már önállóan terveztem, és egy szakember segítségével valósítottam meg. 3D-s technológiával mintát vetünk a kezemről, és ebből sorozatot készítettem.
Miért pont a kezet választotta ehhez?
Mert a modern világunk transzparense. Ami annyiban kapcsolódik a jelenlegi helyzethez, hogy nincsenek érintések a járvány miatt, nem fogjuk meg egymást, folyamatosan fertőtlenítünk. Az érintés szépségét szerettem volna kihangsúlyozni, de az elfogadást is jelképezi.
Min dolgozott a pandémia alatt?
Nem szeretem száz százalékban elkötelezni magam, nekem maga az önkifejezés a lényeg, nem az eszköz. Amihez kedvem van, ahhoz nyúlok, ezért szeretem felhalmozni a szakmai tudást. A karantén alatt megtanultam például varrógépet használni, így már ruhákat is tudok készíteni. Túlcsordul a kreativitásom, ehhez próbálom megkeresni az eszközt.
Hogy élték meg a párjával, Molnár Tamással a pandémia időszakát?
Az első hullámot nagyon komolyan vettem, két és fél hónapon át alig léptem ki a lakásból. Beszereztem minden olyan eszközt, amely az otthoni munkáimhoz szükséges. Rengeteg olvastam, és megszámlálhatatlan filmet néztünk meg Tomival. Igyekszünk a filmművészet remekeit végignézni. Ha lehet ilyet mondani, szellemileg jó hatással volt ránk a karantén.
Lelkileg megviselte a bezártság, vagy jól jött egy kis pihenő?
Nagyon sokat aggódtam a szüleimért, a környezetemért. Szorongtam az elején, és rendkívül durvának láttam a helyzetet, szinte apokalipszisben éreztem magam. Szerencsére megkaptam az első oltásomat, és megnyugtat, hogy a családtagjaimat is ebből a szempontból biztonságban tudhatom. Nekem mindegy volt, hogy melyik vakcinával oltanak, az volt a lényeg, hogy megkapjam. Bele sem tudok gondolni azoknak a helyzetébe, akik már lassan egy éve nem látták a szeretteiket. A nagymamám nyolcvanéves, és sajnos már egy éve nem találkoztam vele.
Mit fog pótolni az elmúlt egy évből, ha a korlátozásokat enyhítik?
Tavaly márciusban a lezáráskor épp a Millenáris Parkban volt kiállításom, amit bezártak. Örülnék, ha kültéren csinálhatnék az új fotóimból, ékszereimből egy kiállítást. Szeretnék találkozni zokkal, akikkel az elmúlt egy évben nem tudtam, barátokkal, ismerősökkel és nem utolsósorban a közönséggel. Jó lenne megmutatni, amin az elmúlt egy évben dolgoztam!
