Hívták keresztes lovagnak, utolsó mohikánnak, örök hippienek, emlegették modern Szindbádként, de Török Ádám nem szereti saját mítoszát építeni. Ha megkérdezik, csak így jellemzi munkásságát: “53 éve fújom a csövet és ordibálok” – amit most Fonogram életműdíjjal ismertek el.
Kapott már Máté-Péter és eMeRTon-díjat, lovagkeresztet és Budapestért díjat, Török Ádámot mégis meglepte, hogy 2021-ben neki ítélték a Fonogram életműdíjat.
Az elmúlt években hallottam róla, hogy javasoltak rá, de teljesen váratlanul ért, amikor értesítettek róla
– mondja a Borsnak az énekes-fuvolista. – Ez ugyanis elsősorban popzenei elismerés, viszonylag ritkán kapják rockerek.
Szerencséje volt, de aligha véletlenül, hogy a lezárások előtt ő adta az utolsó nagy rockbulit Budapesten. A nagy számok törvénye szerint így kellett lennie, mert Ádám 73 évesen is az egyik legaktívabban koncertező muzsikus. A Budapesti Kongresszusi Központban telt ház előtt éjszaka tizenegyig fújta a fuvolát és a nagy Mini klasszikusokat a balladáktól a Bartók feldolgozásokig. Éjfélkor érvénybe léptek a korlátozások, azóta őt is tétlenségre kényszerítette a járvány.
– Tevékeny pihenéssel töltöttem az időt. Írtam néhány új nótát, neten tartottam a kapcsolatot a haverokkal, és gyakorlatilag elfoglaltam a konyhánkat, szinte mindennap főztem, sütöttem, kotyvasztottam valamit, akár éttermet is nyithatnék. Apropó nyitás: rengeteget tervezgettem a “szabadulásunk” utáni fellépéseket. A héten megkapom a második oltásomat is, és úgy tűnik, júliusban már Balatonon koncertezünk a Minivel.
Turnézott már Svájcban, Kanadában az Egyesült Államokban, szinte hazajár Lengyelországba, de most mindennél jobban várja, hogy beinduljon a hazai zenei élet, zakatoljon a Gőzhajó, újra közönség előtt ordibálhasson és fújhassa, ami a csövön kifér.
