Bár Nagy-Britanniában is megünneplik Jézus feltámadását, de sokkal visszafogottabban, mint mi, magyarok. Hajdu Steve, aki 12 éve él boldog házasságban angol feleségével, meghonosította a magyar húsvéti hagyományokat Albionban.
Forrás: Bors
Még csak udvarolt Alexandrának, amikor többször kilátogatott a ködös Albionba Hajdu Steve, akinek az egyik első „családlátogatása” épp hús vétra esett. Steve akkor még bőven fogyasztott húst, a skót whiskyről nem is beszélve.
– Emlékszem, csütörtöki nap volt, amikor a repülőm landolt Londonban – mesélte a színész. – Kicsit izgultam, milyen lesz az
ünnep ott, hiszen én, mint hortobágyi vidéki gyerek, hozzá voltam szokva, hogy húsvéthétfőn, miután édesanyámnak elmondtam a versikémet, természetesen meg is locsoltam a drágát. Aztán kezemben a „krasznajamoszkva” pacsulival meglátogatom a rokonokat, az ismerős csajokat is megöntözöm a faluban, majd a haverokkal összeszámolom a kis pénzt, amit sikerült összelocsolkodnom. Nos, ezt a kedves szokást azóta is gyakorlom, illetve gyakorolnám, ha nem volna ez a fránya vírus. Volt is oka az aggodalomra az ifjonc színésznek. Többek között, mert angol locsolóverssel nem készült, ráadásul még a kölnit is itthon felejtette.
Na, szép ez a pali, elfelejti megöntözni a lányokat, gondolhatták volna az apósomék, ha az angoloknál is divat lenne a locsolkodás
– folytatta Steve.
Nem értették, mi történik
– De nem volt szokás egészen addig, míg haza nem értem a sarki drogériából a kölnivel. Kerekedett a szemük a lányoknak, fogalmuk sem volt, mi történik, miért állok vigyázzban előttük kezemben egy üvegcsével. Csak az apósom kuncogott, őt beavattam a dologba. Megtörtént, aminek meg kellett történnie, nem hervadt el egyetlen hölgy sem a családban. Bár, azon még ma is tanakodnak, hogy Steve miért nyújtotta a kölnizés után a tenyerét feléjük.
– Apósom elmondta, azóta is hiányolják a magyar fiú locsolását a szomszédban élő fehérnépek, tehát mondhatom, húsvéti hagyományt teremtettem az angoloknál. Egyébként, ahogy Hajdu Steve elmondta, szép és megható a húsvét Angliában is, igaz, inkább csak a családok ülnek egy asztalhoz, nincs „népvándorlás”.
– Inkább a báránysült kerül az asztalra, mint a sonka. Persze, ma már nagyobb a választék, hiszen rengeteg náció él Angliában, magával hozva az étkezési szokásait is. Csak egyvalami nem hiányozhat az ünnepi asztalról. A whisky. Igaz, az máskor sem…
