Húsz éven át voltak egymás támaszai, barátaik szerint nem véletlen, hogy Tamás pár nappal Mari halála után követte a halálba a szeretett művésznőt. Az életük összefonódott, halálukat a koronavírus kapcsolta össze.
Forrás: Szeged.hu
Ahogy közeledik az autó Balf felé, egyre szebbnek tűnik a táj. Az utak vékonyabbak, a forgalom gyérebb, lelassul az idő, amikor körbenéz az ember. Lombosodó erdők, szemkápráztató mezők ölében fekszik a gyógyvízéről híres település, itt élt Mihalik Péter Tamás, aki Törőcsik Mari legfőbb támasza, bizalmas jó barátja volt az elmúlt húsz évben. Ő volt a színésznő szürke eminenciása, Mari sűrűn emlegette, kulcsszerepet töltött be az életében, de idegenek sosem találkoztak vele. Pedig ott volt. Mindig ott volt. Tamás ápolta a nagybeteg művésznőt, ő vitte orvosi vizsgálatokra, ő vásárolt be, segített a takarításban, a főzésben, ha kellett, még az öltözésben is az egyre gyengébb művésznőnek.
– A világ legjobb lelke volt, egy igazi angyal – mondja könnyes szemekkel Tamás egyik szomszédja, akivel Balf központjában, a férfi házának kapujában találkozott a Bors munkatársa. – Nézze – mutat a kapura feltűzött, homályos portréra – annyira szerettük, hogy kitettük ide a képét. Azt akarjuk, hogy aki erre jár, tudja, hogy volt, létezett egy Mihalik Tamás nevű ember, aki mindenkivel csak jót tett, aki Törőcsik Mari legfőbb bizalmasa volt. Ne úgy távozzon az élők sorából, hogy nem ismerte senki.
Mint mindig, most is nyitva áll Tamás házának kapuja. Belépve három kedves kutya fogadja a betérőt, izgatottan csaholnak, simogatást kérnek, aztán azonnal szaladnak a bejárathoz.
– Ez a három kutyus Tamásé volt – mondja a szomszéd –, nem tudjuk, mi lesz szegényekkel. Nagyon össze vannak zavarodva. Rendszeresen kiszaladnak a ház elé, ott parkol Tamás kocsija, az autó körül szaladgálnak, várják haza a gazdit. Ők még nem tudják, hogy már sosem jön. Most a szomszéd zöldséges eteti őket.
Rendőrségi akció a lakásban
A Bors információi szerint Tamás legjobb barátja szerda reggel elment a lakásba, hogy összepakoljon, de valaki kihívta a rendőrséget.
– Itt voltak a rendőrök, és elküldték szegény embert. Ő csak egy pár holmit akart elvinni, a sajátjait, de azt sem engedték neki. Ő volt Tamás legjobb barátja, több, mint tíz éve jártak össze. Zokogott az a szerencsétlen ember, ahogy kilépett a kapun. A kutyákat ő sem tudta magával vinni
– meséli a szomszéd. – Állítólag van Tamásnak egy lánya, de még soha senki sem látta. Talán ő hívta ki a rendőrséget, nem tudni. A lakás a hagyatéki eljárás lezártáig biztosan le lesz zárva, a kutyusokat pedig, gondolom, ebtelepre viszik. Borzasztó szomorú dolog ez – teszi hozzá. – Ennyi volt egy ember élete. Szolgált amíg tudott. Itt parkol a kocsija, benne a személyes dolgai, az állatai árván. De lehet, hogy már boldog odafönn. Csak néhány napot bírt ki Mari nélkül, most újra mellette lehet. Ott érezte a legjobban magát.
Tamás kedden halt meg, a településen mindenki tudja, hogy miért.
– Tamás kapott már egy oltást, úgy három héttel ezelőtt, ezért április második hetében meglátogatta Marit a kórházban. Pár nap múlva mindketten intenzívre kerültek, lélegeztetőgépre. Tamás még élt, amikor Mari 16-án meghalt, nem tudtak elbúcsúzni egymástól. Tamás 20-án követte. Ilyen volt ő, ilyen hűséges. Még a halálba is utánament.
