Bár sok mindenről kellett lemondani Rózsa Györgynek az elmúlt egy évben a járvány miatt, sosem unatkozik. Újra könyvírásba kezdett, és a véletlen folytán rátalált első szerelmére is.
Forrás: Bors-archív
A legendás tévésnek, Rózsa Györgynek leginkább az hiányzik, hogy nem foglalkozhat annyit az unokájával, amennyit szeretne, és hogy a társasági életet is nélkülöznie kell.
Hiányolja az utazást
– Az egyetemi évek óta sokat járok kávéházba, szerettem fél délelőttöket ott ülni a barátokkal. De imádok utazni is. Az utóbbi egy évben nem élhettem ezeknek a szenvedélyeimnek – mondta Rózsa. – Évek óta nagyjából ugyanazzal a társasággal járjuk az országot, mindenkinek megvan a saját feladata, én például programfelelős vagyok. El akartunk menni Elzászba, de már négy alkalommal kellett elhalasztanunk. Most a következő időpont szeptember, remélem, ezt már nem kell eltolnunk.
A népszerű televíziós azt is elárulta, mivel telnek most a mindennapjai.
– Újabb könyvírásba kezdtem, egy tízéves kisfiúról szól – aki persze én vagyok. Az Izabella utcában laktunk, nekünk volt az első tévénk a házban. A nagyapám vette, aki nagyon vaskalapos, konzervatív ember volt, de ez megtetszett neki. Átjárt hozzánk az összes lakó tévét nézni. Megfogott, hogy minden tévést nagyon szeretnek az emberek, akkor döntöttem el, hogy én mindenképpen „belemegyek abba a varázsdobozba”. Nem tudom, mennyire sikerült, de már ötvenötödik éve csinálom. Úgy tervezem, hogy május végére fejezem be az írást – jelentette ki, majd hozzátette, van, amit egyetlen egy nap sem hagyna ki, ez pedig a séta.
Felkutatta az első szerelmét
– A szerdai pingpong a barátokkal és a séta fix az életemben. Vannak kedvenc helyeim: a Budai Vár, a Margitsziget, a Városliget, utóbbi a gyerekkorom meghatározó helyszíne, télen a jégen, nyáron az állatkertben töltöttük az időnket. Ott ért az első szerelem is, őt 60 év után, nemrég találtam meg.
Kiderült, hogy van egy közös ismerősünk, lánykorukban együtt tornáztak. Kinyomoztuk a telefonszámát, és amióta felhívtam, rendszeresen beszélgetünk, jókat nevetgélünk, nosztalgiázunk – árulta el.
