Ő volt a falu utolsó díszpolgára. Sokszor még a helyi boltosra is főzött.
Forrás: MTI
Mély gyász ült Velemre. A nemzet Színészének közel öt évtizede volt háza az alig 380 lelket számláló településen. A helyiek egyenként járultak a kapuja elé mély főhajtással, egy szál virággal vagy egy mécsessel emlékezve a falu leghíresebb lakójára. A porta üres, a zsalukat bezárták, mintha a ház is Törőcsik Marit gyászolná.
Faluból a világhírig
A közelben találtuk meg Margitkát, aki negyvennyolc éve volt a művésznő mindenese.
– Az egyik szomszédos épületben laktunk, és Marikát megnyugtatta a tudat, hogy bármikor ránk bízhatta a házát. Amikor nem volt itthon, mi locsoltuk a növényeit, ha kellett, rendet raktunk az otthonában – mondta párás tekintettel a nyugdíjas asszony. – Utoljára hat hete beszélgettünk, nem sokkal az előtt, hogy bevitték a kórházba.
Még megsimogathattam a kezét, amit egy mosollyal hálált meg.
A művésznő háza előtt festői szépségű patak csordogál. Ezen ívelt át pont Törőcsik kapujával szemben egy régi betonhíd. A szorcreál stílusú építmény bántotta a nemzet színészének szemét, ezért Horváth Miklóst kérte meg, hogy lássák el faburkolattal, hiszen ő ezen a hídon járt át minden nap a közértbe.
– Marival bármiben számíthattunk egymásra. Mivel a feleségem a kőszegi patikában dolgozott, mi láttuk el gyógyszerrel. Előfordult, hogy éjjel egykor szólt, hogy segítségre van szüksége, mi pedig azonnal indultunk.
Mari minden helyivel rendkívül közvetlenül viselkedett, senkinek nem engedte meg, hogy magázza,
vagy művésznőnek szólítsa, ő itt egyszerűen mindenki Marija volt. Bárkivel megállt beszélgetni – mesélte a volt polgármester.
– Soha nem felejtem el, amikor elvitte a mentő. Mielőtt becsuktuk volna az autó ajtaját, még egymásra néztünk. Akkor még fel sem merült bennem, hogy most látom utoljára. Halálával Velem utolsó díszpolgára távozott, Habsburg Ottót az utolsó magyar trónörököst és Seregély István érseket is elvesztettük.
Klárika Velemen Törőcsik Mari egyik legjobb barátnője volt. Sokat játszottak együtt a gyerekeik, és ő működtette a helyi kisboltot.
Koltai Lajos és Törőcsik Mari évtizedeken át dolgozott együtt
– Amilyen nagy ember volt, annyira alázatos. Sok-sok évvel ezelőtt történt, hogy
Svájcból telefonált: a hétvégén jönnek haza, és szüksége lesz egy doboz tejfölre.
Mivel látta, hogy nagyon sokat dolgozom, rendszeresen főzött nekem ebédet. Olyan különleges fűszereket használt, melyeket akkoriban Magyarország még nem ismert. A rakott ételek voltak a specialitásai – mondta elcsukló hangon Klárika, aki szerint a művésznő azt akartam hogy hamvainak csak a felét szórják a Tiszába, a másik fele Velembe kerüljön.
– Néhány hete még beszélgethettünk. És azt is megengedte, hogy megsimogassam a hátát. Én korábban még a kórházba is bejártam hozzá, amíg a járvány előtt még lehetett.
A 89 éves Gyuszi bácsi büszkén mesélte, hogy amíg működött a cukrászdája, a művésznő rendszeresen betért hozzá.
– Nagyon szerette a különleges krémes süteményeket.
