Komoly mélypontjai voltak a közel egyéves leállás alatt Rúzsa Magdinak. Előfordult, hogy abban sem volt biztos, színpadon a helye. Hónapokig nem énekelt, végül mégis a zene bizonyult hatékony terápiának.
Forrás: Rúzsa Magdolna/Instagram
A koronavírus okozta teljes leállás szinte minden művészemberre ugyanúgy hatott: padóra küldte őket. Volt, aki beszélt róla, mások igyekeztek töretlen jókedvet sugározni a közösségi oldalaikon, kevesen vállalták nyíltan, hogy depressziós időszakon mentek, mennek keresztül. Köztük van Rúzsa Magdi is, aki kendőzetlen őszinteséggel beszélt a Borsnak arról, hogy az élete egyik legnehezebb szakaszát tudhatja maga mögött.
– A jó hír, hogy túl vagyok rajta. Múlt időben beszélek, ami boldogsággal és reménnyel tölt el – mondta lapunk megkeresésére az énekesnő.
Magdi éppen zenekari próbára igyekezett, amikor telefonon beszéltünk. Amikor azt kérdeztük tőle, hogy hol lesz az első buli, ha végre kinyit az ország, mély levegőt vett, csak aztán válaszolt, mint aki babonából fél kimondani a helyszínt és az időpontot.
– Székelyföldre megyünk június elején. Júniusra már be van írva egy-két koncert, a fókusz azonban a júliuson van, amikor a tervek szerint elindul a turné. A régi dalaim mellett a Karma című új albumomról is felcsendülnek dalok. – magyarázta Magdi. – Már most elkezdtük a próbákat, hogy ha jön a telefon, színpadkészek legyünk.
Furcsa hallani egy tizenöt éve színpadon lévő művésztől, hogy színpadkésznek kell lennie. Azt hinné az ember, hogy ekkora rutinnal, több ezer koncerttel a háta mögött, semmilyen buli nem érheti felkészületlenül.
– A karantén alatt voltak olyan időszakaim, amikor mélyen voltam. A koncerthiány, a hallgatóságból áradó energiák nélkül... egy idő után elveszíti a realitást az ember, összekuszálódnak a dolgok. Eltelt jó pár hónap úgy, hogy egyetlen hangot sem énekeltem.
Nem könnyű erről beszélni, hiszen nehéz megtalálni a megfelelő kifejezéseket az érzéseimre. Valamiféle zsibbadt lebegéshez hasonlíthatnám, amiben a régi emlékek úgy köszönnek vissza, mintha nem is a saját életemet látnám. Muszáj volt felráznom magam.
A pár hónapos énekmentesség után az énekesnő torkából újra elő lehetett csalogatni a hangokat, melyek talán még nagyobb energiával törtek elő, mint előtte. Magdit az alkotás lendítette át a nehéz időszakon: dalokat írt, és hogy visszakapja a régi lendületét, még énektanárhoz is eljárt.
– Újra órákat vettem, énekelni kezdtem, mint normális esetben, amikor zajlanak a koncertek, ami katartikus élmény volt! Napok alatt megértettem, hogy ez volt a lehető legjobb döntés. A zene erős gyógyszer, a lelkemben a gondolataim nagyon gyorsan a helyükre kerültek.
Elmondhatatlanul várom, hogy újra színpadon legyünk, hogy megint közönségnek muzsikálhassunk.
