A zenész egy kisebb streamingkoncerten kívül több mint egy éve nem állt színpadon. Szerinte az oltás az egyetlen út ahhoz, hogy mindenki visszakapja a régi életét. Jó ideje erre a pillanatra vár még annak ellenére is, hogy a pandémia miatt felszabadult idejének köszönhetően gyermekeivel és családjával jóval több találkozásra volt alkalma.
Forrás: FACEBOOK
A Honvédkórház készített egy kisfilmet, ami bemutatja a kórházban dolgozók mindennapos harcát a koronavírus ellen. Az ön hangja csendül fel a videóhoz tartozó dalban. Hogy találta meg ez a felkérés?
A szövegírón, Toldi Tamáson keresztül, és örömmel mondtam rá igent. Mindnyájunk hálával tartozik minden olyan egészségügyi dolgozó felé, akik a pandémia idején helytálltak a küzdelemben. A dal egy régebbi dalunk, a Csemetekert átdolgozása, ami a Napfény és jég címet kapta.
Évtizedeken át a zene töltötte ki minden percét. Hogyan élte meg, hogy egyik napról a másikra megszűntek a koncertek, a fellépések?
Egyre nehezebben viseljük, annál is inkább, hiszen a zeneipart elsőként állították le, és utolsóként fog engedélyt kapni az újraindulása. Természetesen megértjük ezt a helyzetet, hiszen számunkra is első a biztonság, és ha a szakemberek úgy vélik, hogy ilyen sorrendben lehet nyitni, akkor el kell fogadni, nincs jogunk felülbírálni. Ennek ellenére már látjuk az alagút végét, mert egyre több felkérés érkezik a nyárra. Egy-egy streamingfellépés (élő online zenélés – szerk.) is beesik, múlt hétvégén például Kecskeméten voltam felvételen, ami már a lazítások előjelének számíthat a pandémia idején.
Mivel telt az elmúlt tizenöt hónapja?
A munka nem állt le, és megpróbáltam ezt az időt kihasználni új dalok írására. Sokkal több szabadidővel rendelkeztem, mint a járvány előtti időszakban. Ha nem a zenével foglalkoztam, a ház körül, a kertben tevékenykedtem, igyekeztem mindig lefoglalni magam. A pandémiának egyetlenegy pozitív hatása volt az életemre, sokkal többet találkozhattam a gyermekeimmel. Ők is ebben a műfajban tevékenykednek, egyetemisták, normál körülmények között nem látjuk túl sokat egymást.
Milyen érzés édesapaként, hogy gyermekei, Vivien és Szabolcs is folytatják a szakmáját?
Boldogság számomra, különösen azért, mert azt látom, a gyermekeim nemcsak hogy ezt a műfajt akarják választani, hanem rendkívül tehetségesek is benne. Most nem az édesapa szól belőlem, hanem mint szakmabeli látom úgy, ők már bizonyos szempontból túl is léptek rajtam. Olyan énektechnikára képesek, amit én negyven év alatt próbáltam elsajátítani, nekik pedig egészen pici koruk óta megy. Minden túlzás és elfogultság nélkül kijelenthetem, óriási jövő előtt állnak.
Mi hiányzik a leggjobban a járvány előtti életéből?
A fellépéseken és a koncerteken kívül a közönség. Magam részéről próbáltam erre megoldást találni, így a hivatalos Facebook-oldalamon tavaly minden általam fellelt képanyagot, videót, koncertfelvételt föltettem. Miután kifogytam belőlük, és úgy láttam, nem enyhül a pandémia szorítása, egy sorozatba kezdtem, és az általam készített hangfelvételekből mindennap megosztok a követőimmel egyet. Hosszú a lista, miután több száz lemezen és kiadványon működtem közre az elmúlt évtizedekben. Akár évekig is eltarthat, de elkezdtem, és úgy döntöttem, végig is fogom csinálni a közönséggel való kapcsolattartás miatt. Már nagyon várom a személyes találkozást is.
Mit gondol a koronavírus elleni védőoltásról?
Minden jól gondolkodó ember ebben a helyzetben, amibe kerültünk, oltáspárti kell, hogy legyen. Az már bebizonyosodott, hogy addig nem tudjuk újrakezdeni az életünket, amíg valamilyen védettséget nem szerzünk a koronavírus ellen. Az egyik megoldás az lenne, ha máról holnapra eltűnne a Covid az életünkből, ám a jelek szerint erre hiába várunk. Ezért a járható megoldás, ha beoltatjuk magunkat, és a társadalmat is védetté tesszük. Én már túl vagyok mindkét oltáson, és azt a vakcinát kaptam, amit eredetileg is szerettem volna, a kínai Sinopharmot. Nem hiszem, hogy van, aki továbbra is bezárva szeretne élni. Én nem kívánom így élni tovább a mindennapjaimat, és szeretném mielőbb visszakapni a régi életemet.