Színészként több díjat és elismerést kapott már, imádja a közönség. Esztergályos Cecília azonban nemcsak a színjátszásban tehetséges, a kerámiázásban és a festészetben is kiemelkedő művek születnek a keze alatt. Most kiállításon mutatja be a legérdekesebb darabokat.
Hónapokra le kellett mondania a színpadról a Kossuth-díjas színésznőnek, ám a kényszerű szabadságát aktívan töltötte. Esztergályos Cecília évek óta különös hobbinak hódol: szobrokat és festményeket készít, így kifejezve mindazt, amire a színpadon nincs lehetősége.
Mivel azonban évtizedek óta a legfoglalkoztatottabb magyar színésznők egyike, eddig kevés ideje maradt erre. A koronavírus-járvány idején azonban végre hódolhatott kedvenc időtöltésének.
– A kényszerű távollétet a színpadtól nagyon nehezen viseltem, hiszen a pályafutásom során még sosem volt ekkora kihagyás – nyilatkozta a Ripost7-nek a színésznő.
– Pozitív személyiség vagyok, így nem hagyhattam, hogy az aggodalom és bizonytalanság maga alá gyűrjön. Próbáltam elterelni a gondolataimat, és egyszer csak a műtermemben kötöttem ki. A kerámiázás teljesen kikapcsolt, ráadásul szigorú tempót diktáltam magamnak. Sokszor annyira kimerültem, hogy este fél nyolctól reggel fél nyolcig aludtam, majd másnap folytattam a kemény munkát. Nagyon jó érzés volt ilyen módon kifejezni magam, kibontakoztatni a kreativitásomat, mondhatni, ezzel gyógyítottam a lelkemet. Közben hallgatom a zenét a háttérben, egy szót sem szólok és a mennyországban érzem magam!
A színésznő termékeny időszakot tudhat maga mögött, hiszen amíg a színházak zárva voltak, ő 29 új szobrot mintázott meg agyagból. A hobbija a színpadi visszatérés miatt most ismét kissé háttérbe szorul, de a jövőre nézve nagy tervei vannak.
Régi vágyam, hogy kiállítást rendezzek a munkáimból, és ez idén ősszel végre megvalósul
– számolt be a lapnak.
– Jó lenne, ha minél több emberhez eljuthatnának a szobraim és a festményeim, főleg, mert olyan nagy örömmel készítem el mindet! Egy-egy kerámia megformázása hosszú idő, és azután még festeni kell, háromszor kiégetni a szobrot a kemencében, csak utána mondhatom, hogy készen van. Általában absztrakt, drámai figurákat készítek. Érdekes, mert amúgy azt vallom, hogy bármitől lehet boldog az ember, a legapróbb örömöket is értékelni kell. Mégis, a művészetemben így fejezem ki magam. Az én igazi nagy szerelmem azonban a színpad, az az igazi hivatásom!
