Kollányi Zsuzsi zenész semmi pénzért nem lenne újra húszéves, hiszen most sokkal magabiztosabbnak érzi magát. Az anyaság rengeteget változtatott rajta, például eltörölte a féltékenységét is.
Forrás: Bors-archív
Ritkán készít magáról szelfiket, ez tudatos?
Amikor a gyerekekkel vagy a férjemmel elmegyünk valahova, akkor élvezem a pillanatot, és az az utolsó gondolatom, hogy elővegyem a telefonomat. Olyan sok szép dolog van az életben, amiről felesleges lenne lemaradni azért, mert az ember kattintgat.
Korábban említette, hogy a férjével kitalálják egymás gondolatait. Ez még most is így van?
Mostanában ritkábban, mert mindketten dolgozunk, és ott van a három gyermekünk is. Néha csak másnap reggel veszem észre, hogy este elaludtam. De még így is előfordul, hogy halljuk, mire gondol a másik, még mielőtt kimondaná. Például ha megkívánok valamilyen édességet, pontosan tudja, mit kell vennie, hogy örömet szerezzen nekem.
Erős és határozott nőként hagyja, hogy a párja a tenyerén hordozza?
Korábban nem tudtam, hogy erre én nem vagyok alkalmas. Azok a férfiak, akikkel nem terveztem hosszú távra, mindig nagyon maszkulinok, gálánsak, figyelmesek voltak, a komoly kapcsolatokban viszont inkább én voltam az, aki többet adott.
Már megváltozott a hozzáállása?
Igen, mégpedig a gyerekek születése óta. Azelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy eltartson valaki. Nyilván a munkámat most sem adnám fel, mert imádom, és belehalnék, ha nem használhatnám a kreativitásomat. Ezzel szemben az anyagi oldalt illetően el tudnám képzelni, hogy valaki más teremtse elő helyettem. Nem arra gondolok, hogy a párom fizesse a számlákat, csak vegye le a felelősséget a vállamról. Ehhez viszont arra volt szükség, hogy érezzem, teljes mértékben megbízhatok benne.
A féltékenység jelen van vagy volt a házasságában?
A párom részéről nem. Van annyira magabiztos, hogy fel sem vetődik benne a féltékenység gondolata. Én a csillagjegyem szerint tűzjegyű vagyok, ezért nagyon sokáig küzdöttem ezzel az érzéssel, de nemcsak a házasságomban, hanem már előtte is. Idővel megértettem, a szeretet olyan tiszta érzés, amibe nem fér bele a kicsinyesség és a birtoklási vágy. Fiatalabb koromban viszont sokkal hajlamosabb voltam erre.
Mi hozott fordulatot?
Az egyik barátnőm a gyerekek születése előtt azt mondta: „Ne aggódj, ha gyereked lesz, egyáltalán nem fog ez érdekelni, mert örülsz majd, hogy élsz!” Valóban így van, amióta megszülettek a fiúk, egyrészt kapok tőlük annyi szeretetet, ami állandóan feltölt, másrészt olyan sok időt vesznek el, hogy egyszerűen nem marad arra, hogy az ember féltékenykedjen. (nevet)
Mindig a párja tudtára adta, ha valami nem tetszett?
Azonnal látszik az arcomon, ha valami nem tetszik, és rögtön elmondom. Nem túl praktikus, hogy néha nem rejtem véka alá a véleményemet. Pedig a nőiességnek szerintem ez az egyik alappillére. A nőnek kellene lennie a nyaknak, ami a fejet, azaz a férfit irányítja. Mindig alkalmatlan voltam a játszmázásra, most pedig már lassan negyven leszek, öreg ahhoz, hogy megváltozzam.
Sok negyvenes nő szerint ez a legszebb kor.
Harminckilenc éves leszek idén, és én is ezt érzem. Mára megnőtt az önértékelésem, őszinte vagyok magamhoz és másokhoz, a személyiségem kinyílt és egyensúlyba került. Biztos voltam szebb, rugalmasabb bőrű, volt kockás hasam, mégsem szerettem jobban magamat, mint most. Ennek ellenére tudom, hogy a nyomukba se érek azoknak a nőknek, akikre felnézek, de mégis sokkal érettebb vagyok, mint mondjuk öt éve.
