Nők százai próbáltak annak idején kapcsolatba kerülni a börtönben ülő Ambrus Attilával. A Viszkis rablóként híressé vált egykori bűnöző 12 év után szabadult. Mivel a legszigorúbb fokozaton tartották fogva, a rajongói leveleket sohasem adhatták át neki.
– Nagyon odafigyeltek arra, hogy kivel levelezhetek, és leginkább csak a hivatalosan bejelentett kapcsolattartókkal engedélyezték. Ezeket az embereket komolyan lekáderezték. A gond az volt, hogy a rajongói leveleket a szabályzat miatt nem kaphattam meg, de volt néhány normális nevelő, aki mindig szólt, ha érkezett nekem valami – szögezte le Ambrus Attila, és hozzátette, hogy több hölgy is a pótapján keresztül vette fel vele a kapcsolatot.
Kis túlzással azt mondhatom, hogy ezeket a lányokat C típusú vizsgálatnak vetették alá, hogy kiderüljön, nem voltak-e véletlenül bűntársaim egyes rablásoknál, illetve önállóan elkövettek-e komolyabb törvényszegéseket. Nem engedtek be hozzám akárkit, mi több, az első 10 évben még csak meg sem érinthettem a látogatóimat, csak egy üvegkalitkába zárva beszélhettem hozzájuk
– emlékezett vissza a volt bűnöző, aki az egyik hölggyel fél évig csak levelezhetett, aztán pedig ugyanennyi ideig csak telefonon beszélhetett. Vele másfél évig barátkozott. A nő majdnem a felesége lett, de amikor a börtönőrök viccesen megjegyezték, hogy a nászéjszakáját „megoldják”, visszalépett a szándékától.
– Gyakran nem is attól tartottam, hogy nekem eshet bajom, hanem attól, hogy az őrt rúgják ki, és akkor mehet kapálni – mosolygott a Viszkis, aki azért is részesült szigorú bánásmódban, mert tartottak attól, hogy esetleg megszökik, ugyanis korábban sikeresen kereket oldott Budapesten a Gyorskocsi utcából.
– Érdekes belegondolni, hogy a börtön archívumában egy rahedli levél várja, hogy felbontsam, de amikor kiengedtek, örültem a szabadságnak, és már nem is érdekeltek. A börtönben alig érintkeztem nőkkel, odabent szinte Magdi anyust is feleségül vettem volna – árulta el Attila.
A rácsok mögött más az értékrend, de amikor végre szabad levegőt szívtam, nagyobb lett a merítés
– magyarázta Ambrus, és a kérdésünkre kifejtette, milyen volt a kapcsolata a börtön női alkalmazottjaival.
– Mivel a legkeményebb körletben töltöttem a büntetésemet, ott nem nagyon volt jellemző a női börtönőr, de természetesen más részlegeken dolgoztak hölgyek. Többek között a titkárságon, és persze a pszichológusok között is akadtak. Velük héba-hóba találkoztam, ami természetesen jólesett – mondta a manapság keramikusként dolgozó férfi. Hozzátette: nagyon oda kellett figyelnie, hogyan kommunikálhat velük, hiszen a legkisebb tiszteletlenségért is megfeddték volna.
Természetesen igyekeztem bókolni, és külön öröm volt, ha nem csak a szőrös férfiakat nézhettem. A nők fenekére és mellére nem tehettem célzásokat, de tény, hogy engem általában a maguk módján kedveltek. Nem mondhattam semmi olyat, ami zaklatásnak számított. Jót tettek a lelkemnek a hölgyeknek mondott finom bókok, de ennél tovább nem léphettem
– emlékezett vissza Ambrus, aki nem szerette volna megkockáztatni, hogy a pszichológusnőjét egy férfira cseréljék.
Attila már évek óta szabad ember, boldog családban él. A felesége, Réka tisztában van a múltjával, és azzal is, hogy népszerű a lányok között.
– Nem különösebben féltékeny típus, bízik bennem. Ő kezeli a Facebook-oldalamat is, ezért a rajongók üzeneteit is látja. Érdekesség, hogy a közelmúltban perzsa nyelven is megjelent a könyvem, ezáltal sok iráni nő szeretett belém. Több is megkeresett, viszont egyikről sem tudom, hogy néz ki, mert a vallásuknak megfelelően a képeiken mindannyian csadort viselnek – mesélte Ambrus. Arra nem kívánt bővebben kitérni, hogy a vásárok alkalmával hány ajánlatot kap, de annyit azért elárult:
Egyszer odalépett hozzám egy idegen nő, és szájon csókolt. A helyzettől annyira zavarba jöttem, hogy alig kaptam levegőt.
A kérdésre, hogy vajon a lányok mit látnak benne, könnyedén válaszolt:
– Sok hölgy kedveli a rosszfiúkat, legalábbis egy egy-két órás hempergés erejéig, hogy egy kicsit megmozgassa a vérüket. Máskülönben a biztonságra vágynak, egy rosszfiúra pedig nem lehet alapozni és jövőt építeni. A bűnözők nem megbízhatóak, legalábbis hosszú távon biztosan nem. Én már megváltoztam – fejezte be Ambrus.