Zokogva vallott a kamerák előtt Doszpot Evelin a párkapcsolati erőszakról: a volt párja rá akarta verni az ajtót, a 3 éves kislánya mentette meg az életét

A nők gyakran vannak kitéve gazdasági, érzelmi függésnek, nem ritka az a fajta mentális terror, amikor az áldozat már saját ítélőképességét is megkérdőjelezi. Az önhibáztatás és szégyenérzet kézen fogva jár egy bántalmazó kapcsolatot elszenvedő esetében, aki gyakran nem mer arról beszélni, mi folyik otthon, a négy fal között, amikor senki más nem lát. Doszpot Evelin most megtette; megosztotta a hallgatókkal egykori életszakaszának brutális részleteit.

Még mindig szégyelli magát

Még mindig sokszor lesüti szemét a környezet, ha családon belüli erőszakról hall. Akár a szűkebb család is képes elodázni egy-egy esetet, mondván biztosan okkal történt, vagy mert a kívülről látottak alapján nem is feltételezik, hogy képes lenne elkövetni az erőszakot a bántalmazó fél.

Egyre többen vállalják történetüket a nyilvánosság előtt is azzal a céllal, hogy egy bántalmazó párkapcsolat szorításában élők merjenek és képesek legyenek kilépni, dacára a fenyegetéseknek és félelmeknek.

– Az elején attól rettegtem, hogy az elborult veszekedések elfajulnak. Volt idő, amikor azt gondoltam és attól féltem az a legrosszabb, hogy mi van, ha megüt. Aztán eljött az idő, amikor már azt mondtam, inkább üss meg, csak hagyj békén – mesélte Doszpot Evelin megjárt kálváriájáról Köböl Anitának a #nofilter – Nők, filter nélkül című műsorban.

– Egyszer elhangzott az a mondat tőle, hogy „ugye tudod, hogy Izraelből nincs kiadatás”, és aztán onnantól kezdve már annyira rettegtem attól, hogy elveszítem a gyerekemet, ha egyszer mondjuk magával viszi. Nem volt más választásom, mint maradni.

Borzalmasan sokat szenvedett

Evelin felelevenített több rémséges történetet is, az egyik ezek közül az volt, amikor volt párja rá akarta törni az ajtót. Sosem bírt volna eljönni egyedül, olyan rettentően félt, hogy elveszi tőle a gyermekét. Úgy tudta megtenni, hogy megismerte Doszpot Pétert, aki ma már a férje.

– Hazajött, nem volt józan és óriási őrjöngésben tört ki – kezdte Evelin, aki erre felöltöztette a kislányukat, Hannát, el akart menni otthonról. Egy belső udvaros, gangos házban laktak, a lakásukat egy 12 centiméter vastag, 8 ponton záródó acélajtó védte.

– Mondtam, hogy itt hagylak, akkor már titokban volt Doszi az életemben. Ahogy mentem volna ki az ajtón, utánam jött és vissza akart rántani, de nem tudott. És úgy tudott lefékezni, hogy ezt a nyolc ponton záródó ajtót rávagdosta a hátamra. Beszorított az ajtófélfa és az ajtó közé és rám vagdosta az ajtót. Akkor hagyta abba, ennek az ajtónak a rám vagdosását, amikor Hanna visszafutott a lifttől és kiabálta, hogy „Apa, ne bántsd!”. Amikor megláttam a gyerek arcán azt a kifejezést, akkor tudtam, hogy itt a vége. Pofonszerű megvilágosodás volt – magyarázta Evelin. Kislányuk ekkor körülbelül 3 éves volt, és könnyen lehet, hogy ő mentette meg az édesanyja életét.

Evelin elmesélte azt is, pofont sosem kapott, de a testi erőfölényét bőven kihasználta ellene akkori párja: megcsavarta a kezét, a combját ütötte, a combjában lévő izmokat szorongatta, hogy az anyukának begörcsöljön a lába. Mindig úgy bántalmazott, hogy ne hagyjon látható nyomot.

- Az volt az egyik elmebaja, hogy nem hagyott aludni. Ott voltam egy kisbabával és nem hagyott aludni. Ha kettőig megérkezett, akkor tudtam, hogy hajnalig fog ordítani, vagy beszélni.