Lassan 45 éve van a pályán Patkó Béla, azaz Kiki, de esze ágában sincs felhagyni a zenéléssel. Ezt nem is indokolná semmi, hiszen a közönség a mai napig rajong az Első Emelet dalaiért.
Forrás: saját
Kiki rendkívül fiatalos és energikus, azonban keményen megdolgozik azért, hogy fitt legyen.
– A zenészek sokkal lazább életformát folytatnak, de nekem nincsenek káros szenvedélyeim. Színpadi emberként odafigyelek arra, hogy ne legyen rajtam súlyfölösleg. Hetente több alkalommal jégkorongozom, emellett egészségesen étkezem. Sokat kell dolgozni azért, hogy a mai világban színpadképes legyek.
Nagyon fontos számára a közönséggel való kapcsolat.
– Újraindulása óta az Emelet zenekar gőzerővel dolgozik. A rajongóink meglepő módon a vidéki koncertjeinkre is eljönnek. Azt mondják, a fellépéseink visszahozzák a fiatalságukat, a 80-as évek hangulatát. Fiatalok is éneklik a dalainkat, amiket időközben újra hangszereltünk. A zenekar sosem zárkózott el a közönség elől, én minden fellépésen egyszer lemegyek közéjük. Amikor újra játszani kezdtünk, megbeszéltük Berkes Gáborral, hogy csak addig csináljuk, amíg jó érzésekkel, jó hangulatban, kompromisszumok nélkül tudjuk tenni.
Az éneklésen kívül több mindennel foglalkozik, de megválogatja, milyen felkérésre mond igent.
– Negyven év alatt az embernek kifejlődnek az antennái. Nem mindegy, ki áll mellettem a színpadon és érzékenyebb vagyok arra, ha valakivel nem találom meg a hangot. Nincs szükségem negatív energiákra. Hívtak olyan produkciókba, amikre nemet mondtam, nem akarok mindenáron érdekes lenni. Csak olyasmit vállalok el, ami építő jellegű.
A Turay Ida Színházban játszottam a Csakazértis szerelem című darabban. Kértem, hogy a szerepet írják rám, mert a szövegmondás távol áll tőlem. Végül csak énekelnem kellett. Mások dalait viszont nem szoktam elénekelni, azt vendéglátónak hívják. Vasárnap esténként a Petőfi Rádióban vezetem a Dalra magyar című műsort, amiben kollégákkal, pályatársakkal beszélgetek. Nem riporterként, sokkal inkább érdeklődőként faggatom őket. Általában minden helyzetben feltalálom magam.
A közelmúltban komoly szakmai elismerésben részesült, megkapta a Máté Péter-díjat.
– Mindig volt annyi önértékelésem, hogy elkerültem a veszélyes vagy törvénytelen dolgokat, pedig olyan közegben nőttem fel, ahol erre rengeteg lehetőségem lett volna. Az embert idővel elkezdik észrevenni és díjazni. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetés után a Máté Péter-díjat is megkaptam. Nagyon jó dolog, amikor a munkámat a közönség és a szakma is értékeli, elismeri. Nincsenek ellenségeim, legalábbis nem tudok róla. És nem azért, mert simulékony a természetem. Az is nagy dolog, hogy a születésnapomon Zalatnay Cini felhívott, és elénekelte nekem a Boldog születésnapot! című dalt.
Távol áll tőle, hogy befejezze a zenélést.
– Amíg jól érzem magam, képes vagyok valamit közvetíteni a közönség felé, elképzelhetetlen számomra, hogy abbahagyom. Nem az a típus vagyok, aki elmegy horgászni. Nehezen tudok megülni egy helyben. Állandóan mozgásban vagyok, sportolok, interjúkat készítek. Az aktivitást szeretem. Egyébként ha újra kezdhetném, sportoló lennék.
A valódi nevét sokáig titok övezte.
– Ezt kaptam a szüleimtől, de a Béla név annyira vicces, szerintem kevésbé illik hozzám. Flipper Öcsivel, akit szintén Bélának hívtak, nem voltunk elragadtatva tőle. Annak idején mindenkinek volt valami beceneve, és szórólapokat is könnyebb volt úgy aláírni, hogy Kiki. Ez csak a színpadnak szól, a civil életben szólítsanak Bélának.
