<p>20 éve van képernyőn a TV2-s Dancing with the Stars műsorvezetője. Úgy érzi, nem szállt a fejébe a dicsőség, megmaradt annak a kedves veszprémi lánynak, aki volt. </p>
Sok mindent letett az asztalra az elmúlt két évtizedben.
Végtelenül büszke vagyok magamra. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, amit felépítettem, csak magamnak köszönhetem. 17 évesen kezdtem el forgatni a Barátok köztben, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy húsz év múlva a legnagyobb showműsorok műsorvezetője leszek. Egy ország szeme láttára váltam tinédzserből nővé, és a nézők nyomon követhették az életem történéseit.
Nem részegített meg a siker, egy veszprémi lány maradtam, aki imádja a munkáját és szívesen ad autogramot, ha megállítják az utcán. Akkor tudsz ember maradni, ha ezt egy munkának fogod fel és nem többnek. Mert a sikertől meg lehet bolondulni.
Közgazdásznak tanult, de valójában színésznőnek készült?
Nem volt elképzelésem arról, mi szeretnék lenni. Azt gondoltam, milyen menő, ha valaki ezt már 15 évesen tudja. Éreztem, hogy érdekel a színpad, a tükör előtt állva énekeltem és táncoltam, egy dezodort használtam mikrofonnak. Részt vettem a Kazinczy szépkiejtés-versenyen, ennek ellenére mégis a matematika és a közgazdaságtan irányába indultam el. Az iskolában kórustag voltam és zongoráztam, de közben az is érdekelt, amit tanultam. 17 éves koromban villámcsapásként jött a lehetőség, hogy szerepelhetek egy napi sorozatban. Akkor is csak az járt a fejemben, ez egy olyan lehetőség, amit nem szeretnék kihagyni. Még egy 1-2 évnyi forgatás után sem tudtam azt mondani, ez az én utam. 20 évesen, amikor életem első színdarabjában játszottam, éreztem azt először a premieren, hogy igen, ezt fogom csinálni, ez tesz engem boldoggá.
Hogy viselte a hirtelen jött népszerűséget?
Amikor 18 évesen a magánéletem miatt több újság címlapján szerepeltem, a szüleim azt mondták, a mentális egészségem érdekében egyet tanuljak meg: a legfontosabb, hogy a család és a barátok tudják az igazságot. Lehetetlen mindenkinek megfelelni.
Az anyaság hatására szűnt meg bennem a megfelelési kényszer. Úgy, ahogy volt, kidobtam a kukába az egészet. Már meggondolom, kire szánok időt, és rájöttem, nem kell illendőségből igent mondani egy kávézásra. Onnantól, hogy a fiam megszületett, átértékelődött az is, kit hova rangsorolok az életben, mik a fontos dolgok. Noé születésekor valami olyat éreztünk Mátéval, hogy vajon mennyi jót tehettünk előző életünkben, hogy kiérdemeltük őt.
Férjével, Lékai Mátéval rendkívül elfoglaltak. Hogyan tudják megőrizni a szenvedélyt?
A szerelmem a gyermekem édesapja, akivel remélhetőleg még húsz év múlva is kalandos és közös életünk lesz. Ezért dolgozni és tenni kell. Ha imponálni szeretnék a férjemnek, olyan ruhát veszek fel, amiben tetszem neki. Fontos a kettesben töltött idő is. Ha boldogok a szülők, a gyerek is az lesz. Emellett mindenkinek szüksége van énidőre, még a kisfiunknak is.
Ha már a ruháknál tartunk, viselt olyat a Dancing with the Stars-ban, amiben különösen szexinek érezte magát?
Az első évadban egy hatalmas rózsaszín uszályos ruhát, ami a nézőknek is nagyon tetszett. Tényleg úgy éreztem benne magam, mint egy hercegnő. Lehet, hogy gyerekkoromból maradt meg a szín iránti rajongásom, mert a mostani évadban ismét egy pink ruhába vagyok szerelmes.
Melyik a kedvenc tánca?
A rumba és a bécsi keringő. Ez az a két stílus, amiben meg tudtam találni egy kicsit önmagam. Utóbbit azért, mert nagyon szeretem a „Hamupipőke álmot”, és ott tényleg elképesztő ruhák vannak. A finom elegancia magával ragad. A rumba pedig minden, ami számomra egy kapcsolatban megvan, a szerelem, a testiség, az érzelem, a szenvedély, egy kis vita, aztán a kibékülés.
Mit tesz annak érdekében, hogy megőrizze a szépségét?
A színpadi jelenlét velejárója, hogy odafigyelünk a megjelenésünkre. Biztos a genetikának is köszönhető a kinézetem, és persze a tévézés miatt egy egész szépségcsapat vesz körül. Tűfóbiás vagyok, tehát a botox és a feltöltések nem jöhetnek szóba. Lehet, eljön az idő, amikor majd mást mondok, de addig is arckezelésekre járok és próbálok figyelni a megelőzésre.
Tervek, vágyak?
Mindig van valami hiányérzetem, ami azért jó, mert motivál, hogy célokat tűzzek ki magam elé. De ha most valaki azt mondja, figyelj, Rami, minden marad így, aláírom.
