<p>Xantus Barbara szerencsésnek tartja magát, mert azzal foglalkozhat, amit igazán szeret. Színházi elfoglaltságai mellett tanít, és élvezi az életet. Gyermekei nemrég repültek ki a családi fészekből, de nem szomorkodik, mert fizikailag messzebb kerültek, de lelkileg ugyanolyan közel maradtak, mint eddig.</p>
Xantus Barbara életében új időszak kezdődött. Elhagyta a Turay Ida Színházat, és bele ugrott az ismeretlenbe, de úgy tűnik, jó döntést hozott.
– Az elmúlt két évben nem igazán jöttek újabb kihívások számomra. Úgy éreztem, nem sírdogálni kell, hanem továbblépni, így eljöttem a színházamtól. Azt vallom, ha valahol nem érzed jól magad, nem a helyre kell haragudni, hanem tovább kell állni. Beleugrottam az ismeretlenbe, és szép lehetőségek és kihívások adódnak, úgy gondolom, egy klassz időszak kezdődött el az életemben. Nagyon jól érzem magam, és nemcsak a cél felé tartok, hanem elkezdtem élvezni az oda vezető utat is. Embert próbáló időszak van a pandémia miatt mindenki mögött.
Megtanulhatod becsülni magad, csalódhatsz magadban, törekedhetsz arra, hogy hasznosabb emberré válj, és nem a veszteségeket, hanem a kihívásokat és a lehetőségeket kell meglátni – hangsúlyozta a Bors érdeklődésére Xantus Barbara.
A színésznő élete jelentős változáson ment keresztül, hiszen nem csak a színházat hagyta el, hanem kilépett a kapcsolatából, sőt a gyermekei is kirepültek a családi fészekből.
– Amikor kicsik voltak a gyerekek, csodás családi életet éltünk, ami egy visszahozhatatlanul szép időszak volt. De nagyon jól érzem most is magam a bőrömben, és ha az a csalódás kellett ehhez, ami februárban ért, akkor hálás vagyok érte – utalt a szakítására, ám így sincs egyedül, hiszen három hónappal ezelőtt egy kiskutya gazdája lett.
– A kisfiam és a kislányom is gazdi, korábban nekem is volt kutyám, itt volt az ideje, hogy válasszak egy kis társat – mesélte. Barbarának volt ideje hozzászokni, hogy a gyerekei lassacskán leváljanak róla, ezért nem szomorodik miatta.
Ez az élet rendje. Nem bánom, hogy így van, és ettől nem engedtük el egymás kezét. Sőt! A zökkenők kikerülnek a kapcsolatból, és a segítő kéz ott marad, és szeretjük egymást. Mindig is túlféltő anyuka voltam, ami számukra egyfajta korlátozást jelentett.
Nehéz volt velem, de megneveltek. Én pedig tudomásul vettem, ha valóban szeretem őket, az ne csak nekem, hanem nekik is jó legyen. Bár fizikailag messzebb vannak, de lelkileg ugyanolyan közel, mint eddig – mondta érdeklődésünkre.
A színésznő folyamatosan dolgozik, próbál, és bár szabadúszó, mindent a felkéréseihez igazít.
– Az élet osztja be az időmet, és lehet, hogy más már nem fér bele, de azon szerencsések közé tartozom, aki szereti, amit csinál, és engem a munka is feltölt. Imádok a gyerekkel is foglalkozni, nagyon büszke vagyok rá és boldog vagyok, hogy egy iskolába fölvettek dráma- és beszédtanárnak – fűzte hozzá.
