Nagy Natáliát mindenki megszerette a L'art pour l'art társulat és a Hollószínház tagjaként, majd az egész ország Mancikája lett a Csinibaba című filmben. Azonban egyszer csak eltűnt a köztudatból, ami részben annak tudható be, hogy könyveket kezdett írni, de a valósághoz az is hozzátartozik, hogy nem vágyott vissza a színpadra.
Nagy Natália a napokban ünnepelte az 51. születésnapját és ennek apropóján elárulta, hogyan szokott ünnepelni, illetve azt, hogy miért tűnt el a nyilvánosság elől az utóbbi 14 évben. A mesekönyvének árusítása annyira lefoglalja, hogy még a szülinapját is fél évvel el szokták tolni.
– Ebben az időszakban mindig valahol dedikálni szoktam, így nem igazán ünnepelünk. Este van alkalom egy kis vacsorára vagy ilyesmi – mesélte a Metropolnak az író, aki 14 éve személyesen árulja és dedikálja a könyveit. – Tavasszal, vagy nyáron szoktuk ünnepelni, de olyankor összekötjük lányom és anyukám szülinapjával.
Natália őszintén bevallotta, az, hogy saját maga árulja a könyveit, nem az eredeti terv, de muszáj volt a rögtönözniük.
– 2007-ben jelent meg A nap születésnapja című mesekönyvem. Utána egy évig könyvesboltban próbáltuk árulni, de mivel túl van nyomva a magyar piac, és a könyvek reklámozása nem mindig piaci alapon működik, így mást kellett kitalálni – mondta az egykori színésznő.
– A férjem találta ki, hogy menjünk olyan helyre, ahol sokan vannak. Ez annyira bevált, hogy utána plázákba és fesztiválokra is elkezdtünk járni – árulta el Natália, akinek annyira bejött ez a technika, hogy mostanra 100 ezer példányt adott el dedikálva.
A mesekönyvei és a színészi múltja miatt szerinte korosztályonként változó, hogy honnan ismerik az emberek a nevét.
– Érdekes, hogy a szülők arra emlékeznek, amit korábban csináltam, míg a fiatalabb korosztály egyre többször már a könyveim miatt ismeri a nevem.
Az írónő idén adta ki a harmadik kötetét, aminek a címe A szénanáthás ló, de már a fejében lassan kezd kialakulni a negyedik könyvének gondolatai is.
– Nagyon sok ötletem van, de még nem írom a negyediket. Csak az ötletgyűjtés fázisában vagyok. A szénanáthás ló olyan terjedelmű lett, ráadásul minden rímben van, hogy elég sok idő volt, amíg sikerült megírnom. Picit elfáradtam benne, így kis pihenő időszak van.
Nagy Natália egyszer csak eltűnt a köztudatból, ami bár nem volt teljesen tervezett, de szorosan összefügg a mesekönyveinek megjelenésével.
– Én nem nagyon voltam soha sem tudatos. Inkább csak annyi, hogy a kislányom születése után már nem vágytam vissza a színpadra. Aztán megírtam az első kötetem és úgy éreztem, hogy írásban meglelem az örömöm meg a kreativitásom – avatta be a Metropolt az anyuka, aki azért, ha lett volna olyan lehetősége, akkor fellépett volna.
– Vannak nagy kedvenceim és mindig dédelgettem azt az álmot, hogy Woody Allen egyszer rámcsörög, vagy Almodovar, de egyelőre magamtól nem keresek semmit. Azt hiszem, hogy az én életemben mindig hirtelen jött minden. Simán lehet, hogy lesz valami más, ami úgy felvillanyoz, mint az írás.