Esztergályos Cecília: Pillanatnyilag háromévesnek érzem magam

Mit gondol, miért olyan népszerű?

Azért, mert szeretem az életet, szeretem azt, aki kedves velem. Aki nem az, azt viszont észre sem veszem soha többé. Boldog vagyok attól, hogy reggel felébredek, éjjel aludni tudok, és kilátástalan helyzetekben is próbálom meglátni az apró fénysugarat. Szeretettel fordulok másokhoz. Azt szokta mondani a férjem, azért csalódom sokszor az emberekben, mert nyílt kártyákkal játszom. Úgy szeretek élni, ahogy egy kutya, aki őrületes imádattal rohan az emberhez. Voltak kutyáim, de januárban leszek 79 éves, így egy kisállatot már nem tudnék elvállalni felelősséggel. Nem tudnám ellátni, vagy kimenni vele. Pedig régen rengeteget játszottam a kutyáinkkal, Mefivel és Dióval. 

Bár önnel is történtek rossz dolgok, elég csak a tavalyi balesetére, a műtéteire gondolni, mégis mindig vidámnak tűnik.

Mindkét szülőm optimista és humoros volt, ezt én is örököltem. Szeretem a telet, a nyarat, az őszt. A legborzasztóbb helyzetben is megtalálom azt, ami örömöt okoz. A fájdalmat túl kell élni és el kell felejteni nagyon hamar. Nem akarom senkinek se elmondani, hogy mi fáj, az csak rám tartozik, senki másra. 

Hogy tud ennyire fiatalos lenni?

Nem vagyok fiatalos egyáltalán. Nagyon sok energiával rendelkező egyénnek tartom magam, így lettem teremtve. A másik embernek meg sokkal kevesebb van, mégis előrébb jut. Ha kicsattanok az egészségtől, dupla energiát használok fel mindenhol. Nem eszem egészségesen, hanem kolbászt, hurkát, tatárbifszteket, mert ezeket szeretem. Nyilván sokkal egészségesebb lennék nélkülük. Volt olyan kollégám, aki 80 éves koráig ivott, más meg meghal alkoholizmusban 20 évesen. Ki hogy van teremtve. 

Zavarja az öregedés?

Ha akarom, ha nem, az idő múlik, öregszik az ember. Semmit nem lehet tenni ellene. Olyan ez, mint a vízesés. Ha aláállsz, csak remélheted, hogy talpon maradsz, de az is lehet, hogy nem. Nem kell ezzel foglalkozni. 

Vannak olyan pályatársai, akik megszállottan ragaszkodnak a fiatalosságukhoz, szépségükhöz.

Mindenki úgy éli az életét, ahogy neki jólesik. Ha megkérdezik, hogy erről vagy arról mi a véleményem, elmondom, de úgysem lesz foganatja. Egyébként én sohasem szép, inkább jelenség voltam. 

Egy hosszú kapcsolatban előfordul, hogy a felek elfelejtenek egymásnak bókolni. Önöknél előfordul?

Mi nem felejtünk el a férjemmel. A mai napig, ha meglátjuk egymást, mindkettőnknek felcsillan az a huncutság a szemében, ami a legeslegelején. Én tetszem neki, ő tetszik nekem, ez nem múlik el. Ha elmúlik, abba kell hagyni. 

Van még szerepálma? 

Soha nem volt. Általában azt mondták a régi nagy színészek, hogy amilyen szerepálmod van, abban rossz leszel. Egyébként az egyik színházban megígértek nekem egy vágyott szerepet, de a próbán kiderült, hogy nem én játszom, hanem a kolléganőm. Soha többet nem mentem oda vissza. Ez nem mostanában, hanem 40 évvel ezelőtt történt. Persze egy ilyen döntés előtt mérlegelni kell, hogy lesz-e az embernek másik munkája. 

Ha megkérnék, hogy csúnya vagy ellenszenves karaktert játsszon, elvállalná?

Boldogan! Azok az érdekes szerepek. A színpadon mindig olyan karaktereket személyesítettem meg, akik gyönyörűek és érdekesek voltak. Az a szerep, aminek a kedvéért teljes mértékben át kell alakulni, sokkal izgalmasabb. A színpadban az a jó, hogy kicsit olyan, mint egy játszótér. Megmaradhatok rajta gyereknek, jelen pillanatban is körülbelül hároméves vagyok.

Előveszi néha a régi fotókat, hogy nosztalgiázzon?

Igen. A Facebook is feldobja a régi emlékeket. Kimásolom onnan a fényképeket és nézegetem őket. 

Van olyan, amit átértékelt a koronavírus hatására? 

Jelen pillanatban nem tudok, nem merek találkozni senkivel a családból, de a pályatársaimmal sem. Senkitől sem szeretnék elkapni valamit, ami ledönt a lábamról és viszont. Nemcsak magamat védem, hanem másokat is. Megkaptam a három oltást, még az influenza ellenit is.

Mire vágyik a jövőben?

Azt szoktam mondani, hogy szeressük egymást. Örülni kell az életnek, a másik örömének meg pláne. 

Névjegy

Született: 1943. január 26., Budapest

Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, táncművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja

Férje: Fonyódi Péter

1960-ban az Állami Balettintézetben végzett mint balettművész, majd 1963-ig a Pécsi Balett szerződtette. 1968ban végzett Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Játszott a Thália Színházban, a Nemzeti Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a József Attila Színházban, az Újszínházban, a Vidám Színpadon, a debreceni Csokonai Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a Budaörsi Latinovits Színházban, a Karinthy Színházban. A Família Kft. című tévésorozat állandó főszereplője volt. Közel kétszáz film- és színházi darabban játszott.

Szabadidejében festészettel és kerámiával foglalkozik, több kiállítása volt országszerte.