A színésznő őszintén mesélt a gyermekeivel való kapcsolatáról, és arról, hogy az édesapját tökéletes férfinek látta.
Gregor Bernadett az utóbbi időben viszonylag keveset árult el magáról. A színésznő a Palikék Világa by Manna YouTube csatorna Három igazság című műsorával most kivételt tett. Itt mesélt arról, hogy az évek során egyre jobban elfogadja önmagát, és úgy érzi, szülőként is helyt állt.
– A nagyfiam huszonhat éves, felnőtt férfi, két méter magas, borostás. Tizenkilenc éves volt, amikor különköltözött, a kapcsolatunk mindig olyan, amit ő igényel belőlem. Nem vagyok olyan anyuka aki rátelefonál, rátelepszik, nem csöngetek be a rántott hússal akkor is, amikor zavarom. Ha neki szüksége van rám, akkor mindig tudja, hogy egy biztos pont vagyok, és akkor megtalálhat – mondta a színésznő hangmérnök fiáról, akinek választottjait is mindig nyílt szívvel fogadta.
Lánygyerekként tudom, hogy ez milyen érzés: láttam ahogy az öreg Gregor összeráncolta homlokát... Nehezen éltem meg, ezért én nem szólok bele, nem véleményezem, nem ítélkezem. Ha kérdez, akkor válaszolok, de akkor is diplomatikusan, majd ő tudja, hogy a saját életével mit, meg hogy szeretne – magyarázta Bernadett, aki igyekszik jó példát mutatni fiainak.
– A kicsi tizenöt éves, most kezdte a gimnáziumot, és hatalmas változáson ment keresztül. Egy kamasz fiú mondjuk úgy, hogy nem annyira szorgalmas, de úgy látom, az az iskola, ahová ment, nagyon neki való, és sokkal motiváltabb, mint általános iskolás korában volt – árulta el az édesanya, aki azt is bevallotta, hogy kire számíthat az életében.
Saját magamra! Nagyon korán elvesztettem a szüleimet, huszonöt voltam, amikor anyukám elment, 34 amikor apukám. Az a fajta gyereklét, hogy nekem van kihez fordulni a problémáimmal, elég hamar véget ért. Igazából persze azt mondom, hogy saját magamra, de vannak barátaim, vannak körülöttem emberek, akikre bármikor számíthatnék, de úgy alakult valahogy, vagy az élet formált ilyenné, hogy van bennem egy fura érzés: amit magam körül megteremtek biztonság, az a fix. Mondok egy példát: nem szeretek más mellett ülni a kocsiban, nem szeretem ha más vezet, nem szeretem a kormányt átengedi másnak, mert akkor rögtön egy függő viszony alakulna ki – mesélte a színésznő, aki a bizonytalanságot rosszul viseli.
– Nagyon ritkán van már ilyen, de amit nehezen tűrök, talán amiatt, hogy csak magamra számíthatok, az a bizonytalanság, az nyomasztó nekem egy picit – avatta be Palikékat Bernadett, aki arra a kérdésre, hogy létezik-e tökéletes férfi, könnyedén válaszolt.
– Az apukámat olyan tökéletesnek láttam: aki csupa szív, ami a szívén a száján, ő is elég szókimondó ember volt. Nagyon oda tudott figyelni másokra, a családjára, a feleségére, ránk. Emellett volt egy olyan, Istentől kapott tehetség – az énekhangja és a vele együtt járó színészi tehetsége –, amire mindig fel lehetett nézni. Ez egy hülye közhely nekünk nőknek, de fontos, hogy egy férfit piedesztálra tudj emelni, és lehessen imádni – emlékezett vissza Bernadett.