Gregor Bernadett: Ráncos vénasszony szeretnék lenni

Árad a lényéből a nyugalom, a béke.

Meg kellett érte dolgozni. Hosszú évekig rengeteg energiát pazaroltam arra, hogy azzal foglalkoztam, ki mit gondol rólam. Rájöttem, ha saját magamat képes vagyok szeretni és elfogadni, a környezetem is sokkal elfogadóbb. 40 éves korom után kezdtem el azt érezni, hogy a megfelelési kényszerből fakadó szorongás és feszültség oldódik bennem. 

Minden értelemben szabad nőnek tartja magát. Ez nem teszi egy kicsit magányossá?

Nekem ez a fajta magányosság jó érzés. Az emberi kapcsolatok terén a függőség megriaszt. A barátaim tudják rólam, nagyon nehéz rávenni egy személyes találkozóra, egyszerűen nincs hozzá kedvem, ezt ki merem mondani. Jobban érzem magam itthon a kisfiammal és az állataimmal, ha van egy szabad estém. A korombeliek egy része attól tart, hogy úristen, mi lesz, ha egyedül maradok. Van, aki számára elképzelhetetlen, hogy szeresse ezt az állapotot. De engem ez nem aggaszt. Úgy gondolom, a belső nyugalom kulcsa, hogy szeressünk egyedül lenni. Akkor van gond, ha csak akkor szeretem magam, ha kiegészít valaki.

Ha már az emberi kapcsolatoknál tartunk, milyen a viszonya a gyerekeivel?

A gyerekeim bármit megoszthatnak velem, mindent tudnak rólam. A nagyfiammal közösen végigzokogtuk az éjszakát az első komoly szerelmi bánatakor. Bence és Álmos kapcsán is őszintén jeleztem a pedagógusoknak, hogy a gyerek nagyon el van fáradva, és hozzácsaptunk egy napot a hétvégéhez. Álmos 15 éves, már eljárkálgat a barátaival. Csak annyit kérek tőle, legyen telefonon elérhető, és mondja meg, nagyjából mikor ér haza.

Szépsége az évek alatt mit sem változott. Zavarná, ha nem így lenne?

Amikor a Covid miatt emberek halnak meg nap mint nap, nem attól félek, hogy a szépségem megkopik. Ráncos vénasszony akarok lenni, mert az azt jelenti, megérem azt a kort. Itt szeretnék csoszogni a Tabánban 110 évesen. 60 fölött talán színpadon sem kívánok állni, inkább rendeznék. Most elkezdtem tanítani is. 

Mit gondol, milyennek látják az emberek? 

Lehet, hogy már kifelé megyek a divatból. Azt gondolom, abban az időben, amikor heti rendszerességgel szerepeltem a bulvársajtóban, kialakult rólam egy kép, ami azért bánt, mert köze nem volt a valósághoz. Sosem voltam exhibicionista, a Facebook-oldalamon sem látni olyan képet, amin mutogatom magam. 

Nagyon intuitív.

Most már sokkal bátrabban hagyatkozom a megérzéseimre. A saját életemet könnyítem meg azzal, hogy nem hozom magam abba a helyzetbe, hogy udvariasságból nem mondok nemet valamire, amihez nincs kedvem, és akkor is megcsinálom, ha úgy érzem, közben megfulladok. 

Az édesapjáról igen, de édesanyjáról viszont ritkán beszél.

Nagyon régen halt meg az anyukám, aki rendkívül érzékeny lelkű nő volt. Múltkor egy rokonunk átküldött róla képeket, ezek még a születésem előtt készültek. Fiatal nőként olyan szép volt. Minden, ami vele kapcsolatos, már annyira messzinek tűnik ennyi év távlatából. Gondoskodó anyaként felkelt hajnalban, hogy a munka előtt megfőzze nekünk a kétfogásos ebédet. Nem támasztott elvárásokat felém, nem volt abból probléma, ha netán hármast hoztam matekból, vagy nem csináltam rendet a szobámban. Én sem csesztettem ezzel a gyerekeimet. 

Melyik volt élete legjobb és legrosszabb élménye?

A gyerekeim születése volt a legjobb. Egészen hihetetlen érzés létrehozni valakit. A szüleim halála pedig a legfájóbb. 

Ha azt mondanák, holnaptól nem lehet színésznő, mihez kezdene?

Itt a kis otthonom meg az állataim, és ha a fiaim egészségesek, azt hiszem, nem kapnék a szívemhez. Rajtuk kívül nem ragaszkodom semmihez. Ha valakiről, valamiről azt látom, nem akar jelen lenni életemben, azért kár küzdeni. De egy szerepért is. Nem járok castingokra, a másokkal való megversenyeztetésben sem vagyok jó. Persze Kleopátrát örömmel eljátszanám, de nincs semmi baj, ha nem jön össze. Az Új Színházban, a Kék róka című darabban például Cecile-t alakítom, ami zseniálisan jó szerep.

Jászai Mari-díjjal büszkélkedhet. Van olyan elismerés, amire vágyik?

Ez volt az a díj, amire a lelkem mélyén igazán vágytam. Amikor az ember neve mellé oda van írva, az csodás érzés. Alázattal és szorgalommal dolgozom, és ha kívülről jön egy olyan megerősítés, ami ezt igazolja, az jó. 

Ha visszamehetne az időben, másképp élné az életét?

Azt gondolom, az életem minden egyes történése által érzem most magam úgy, ahogy, és ebben jó és rossz egyaránt benne van. 

Névjegy

Született: 1972. május 1., Szeged

Jászai Mari-díjas színésznő

Szülei: Gregor József operaénekes és Belle Erzsébet tanárnő

Gyermekei: Bence és Álmos

1995-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Játszott a Nemzeti Színházban, a Pesti Magyar Színházban, 2012-től az Újszínház tagja.

Számos színházi alakítása mellett szerepelt tévésorozatokban (Kisváros, Jóban Rosszban, Tűzvonalban) és filmekben (Tibor vagyok, de hódítani akarok!, A Szent Lőrinc folyó lazacai, Osztálytalálkozó stb.) is.