Az utcán talált rá hajléktalan apjára a magyar színész

Haagen Imre még kisgyerek volt, amikor a szülei elváltak, az édesapja pedig elhagyta őket. Sokáig nem akarta felkeresni, aztán egy, a közösségi oldalon kapott üzenet gondolkodtatta el. Egy nő ugyanis azt írta neki, a 12. kerületben van egy idős, hajléktalan bácsi, aki nagyon rossz állapotban van, és akinek a színészével egyezik a vezetékneve.

A idős férfi egyetlen vágya az volt, hogy még életében láthassa a gyermekeit, utána meghalhat. Imre pedig úgy döntött, felkeresi őt.

Egy szakállas, járókeretes kis embert találtam. Alig volt egy méter hatvan centi. Leültem mellé, elkezdtem vele beszélgetni, de még nem fedtem fel magam. Kérdeztem, hány gyereke van, mondta, kettő, az egyik 1970-ben, a másik 1973-ban született. Kijavítottam, hogy '74-ben, erre még nem reagált– emlékezett vissza Imre a Story Magazinnak, majd az édesanyjára terelte a szót.

Amikor az édesapját szembesítette azzal, hogy egykori felesége elhunyt, akkor kérdezett rá az idős férfi, hogy mégis honnan tudja mindezt. Akkor derült ki az igazság.

A hajléktalan férfi eleinte nem akart segítséget elfogadni, ám mentálisan és fizikailag is rossz állapotban volt.

Szégyellte magát, hogy azok után, hogy elhagyott bennünket, még én akarok neki segíteni. De nem hagytam magam! Hangsúlyoztam neki, hogy kutya kötelessége életben maradni, ha már rátaláltam. Ez meghatotta. Annyit engedett, hogy elvigyem a szállóra. Ott azt mondták nekem, nincs sok remény arra, hogy akár egy évet éljen még. De végül öt év adatott meg nekünk– tette hozzá Haagen Imre.

Ezzel a történettel pedig inspirálni szeretné azokat, akik rég nem látták valamelyik családtagjukat:Olykor félre kell tenni azt a fránya egót, és szeretetből cselekedni. Azzal, hogy nem hagytam apámat az utcán, nemcsak neki, hanem magamnak is segítettem. Nincs már harag a szívemben iránta, mi több, elégedettséget érzek, hogy kaptunk egy kis időt együtt.