Nehéz megszólalni olyan helyzetben, amikor a légvédelmi szirénák hangja elnyom minden más hangot. A történészek majd évtizedek múlva megfejtik, mi történt pontosan 2022 februárjában az ukrán-orosz határon. Mi, civilek nem tehetünk mást, mint imádkozunk azért, hogy béke legyen a világban.
Csütörtök hajnalban kezdték meg a támadást az orosz csapatok Ukrajna ellen. A fegyveres konfliktus végét még senki sem látja
Forrás: Getty Images, Northfoto
A Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas művész kicsi gyermek volt a második világháború idején. Bár abból az időszakból nincsenek tiszta emlékképei, a jelenlegi helyzet felébresztette a régi rossz érzéseket.
Fura módon sokáig kísértettek rossz gondolatok az életem során. Az elmém nem emlékezett részletekre, mégis örök nyomot hagyott bennem a háború. Évtizedek óta elhallgattak ezek a hangok, de most, hogy megint újra éledtek sajnos. A háború rossz, a háború borzasztó dolog. Unokáim vannak, belegondolni is szörnyűséges, hogy mi lesz velük, ha elharapódzik a helyzet. Szomorú vagyok, hogy ezt kell mondjam: nincs orvosság az ember ellen. Szörnyű teremtés vagyunk. Reménykedem a békében – nyilatkozta a Borsnak a Nemzet Színésze.
A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt sokkolta, hogy ismét fegyverropogást hallott, amikor csütörtökön bekapcsolta a televíziót.
– Átéltem háborút, láttam Budapestet golyózáporban. Rettenetes érzés volt. A békére kellene törekedni és arra vigyázni mindenáron, ez lenne az emberiség legfontosabb feladata. Nem tehetünk tönkre mindent magunk körül, nem rombolhatunk le mindent, amit felépítettünk… Vagy legalábbis nem szabadna. Azt kívánom az emberiségnek, hogy ennek a mostani háborúnak minél kevesebb veszteség mellett hamar vége legyen. A béke a jövő, és nem a háború.
A színész borzalmas emlékeket őriz a második világháborúról. Mindössze 6 éves volt, amikor a fő front átvonult szülővárosán, Mezőkeresztesen.
– Szénakazalba vájtak lyukat anyámék, ott vészeltük át. Volt, hogy kiszaladtam, röpködtek a golyók. Rengeteg rossz emlékem van. Már akkor megvolt a véleményem a háborúról, ami azóta sem változott: amíg ember él a Földön, mindig lesz háború, és azt oltja ki, amit nem lehetne; az emberéletet. Anyám katolikus volt, azt gondolták, csak az ima mentheti meg őket, de valójában a szerencse. Most is csak imádkozni tudunk! – mondta a Kossuth-díjas művész.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznő nem ért a politikához, nem ért a hadászathoz. Mint mondja, Ő csak egy egyszerű anya és nagymama, aki női lélekkel éli meg a mindennapjait, így a konfliktushelyzeteket is.
– A híreket az ember kénytelen tudomásul venni, hallom mi történik a világban, tudok a háborúról. Bármennyire is sokkoló, megpróbálok még ebben a helyzetben is pozitív maradni – nyilatkozta a Borsnak a színésznő.
– Ilyen idősen kötelességemnek tartom, hogy megbízható nyugalmat sugározzak. Azzal meg tudom nyugtatni a környezetemet is. A magam pozitív gondolkodásmódjával igyekszem élni és másokra hatással lenni. Hiszek abban, hogy minden megoldható, hiszen az Isten erejében és az emberek jóságában. A jó Isten meg fog minket segíteni!