Lehoczky Zsuzsa nem tudja elfogadni az idő múlását
A Nemzet Színésze 1956-tól kezdődően folyamatosan játszott. Egy emberöltőnyi időt töltött a színpadon és ahogy mondja, nem vágyik vissza a színházba, szerinte mindenkinek tudnia kell, hol a helye.
Budapest, 2021. május 12. Kiss-B. Atilla fõigazgató köszönti a nemzet színészévé megválasztott Lehoczky Zsuzsa színmûvészt a Budapesti Operettszínházban 2021. május 12-én. MTI/Szigetváry Zsolt
Lehoczky Zsuzsa tavaly szeptemberben lépett utoljára színpadra, de nem húzza vissza a szíve, igencsak vágyott arra, hogy végre nyugalom vegye körül.
– Nem járok sehova. Megbékéltem ezzel, szeretek itthon lenni és mindig ki tudom tölteni a napomat – kezdte a Borsnak a Nemzet Színésze, s hozzátette, sosem tervezi meg előre, hogy aznap mivel foglalja el magát.
– Azt csinálom, ami jól esik, amihez éppen kedvem van. Azt kell, hogy mondjam, nagyon monoton ez az önkéntes karantén. Talán még unalmas is lenne, ha tudnám, hogy milyen programokat hagyok ki. Így viszont mindent bepótolok, ami az életemből kimaradt, például rengeteget olvasok – árulta el Zsuzsa, akinek a foglalatosságai között nem szerepel a régi fényképek nézegetése.
Nem fájdítom a szívemet. Most kaptam egy albumot és gyönyörű fotók vannak benne rólam, abból a korszakból, amikor a Maya című operett ősbemutatóját vittük színpadra. Ezeken a fotókon túlzottan szép vagyok. Miután megnéztem, komolyan elgondolkoztam azon, hogy letakarom a tükröket! Ezt lelkileg le kell zárnom magamban, muszáj feldolgoznom, hogy eljárt felettem az idő – magyarázta Zsuzsa, aki sosem gondolkozott azon, hogy szépészeti beavatkozásnak vesse alá magát.
– Nem vetem meg, sőt csodálom azokat, akik mindig mindent kijavíttatnak magukon, de én semmiképpen nem feküdnék kés alá. Nem azért, mert félek a fájdalomtól, egyszerűen eddig nem volt igény erre. Ezen kívül mindent megteszek az ápolt megjelenésért: fodrászhoz, manikűröshöz és pedikűröshöz járok – fejtette ki Zsuzsa, aki ennek ellenére egyelőre elzárkózik attól, hogy időnként ellátogasson a színházba.
– Napi szinten tartom a kapcsolatot a kollégákkal, ők mindig tájékoztatnak arról, hogy épp mi történt a színházban. A legtöbb kolléganőm már az unokám lehetne. Az is borzasztó volt, amikor bementem a színházba, ült egy csomó holtfáradt táncos a társalgóban és egytől egyig mindenki felugrott, hogy hellyel kínáljon. Aranyosak és jól neveltek, de nem akarom rájuk kényszeríteni, hogy azt mondják: “Jaj, de jól nézel ki!” Nem igaz. Úgy nézek ki, ahány éves vagyok. Ez számomra terhes. Nagyon szeretem a szép embereket, de nem akarok közéjük állni összehasonlításképpen. Úgy gondolom, tudnia kell az embernek, hogy hova való… – fejezte be gondolatait az ország legkiválóbb szubrettjeként is ismert Zsuzsa.
Hosszú életre vágyik
Ahogy Zsuzsa mondja, nagyon szeretne sokáig élni, ezért naponta beiktat egy kis mozgást. Ugyanakkor odafigyel a teste jelzéseire: ha elfárad, napszaktól függetlenül megenged magának egy kis pihenőt.
