Polyák Lilla: Úgy nőttem fel, hogy nincs lehetetlen

Rengeteg dolgozik. Nem érzi úgy, hogy emiatt lemarad valamiről?

Vannak olyan periódusok, amikor azért tudok pihenni és töltődni egy kicsit. Erre mindig odafigyelek. Szeretek a családommal lenni, és a legnagyobb hajtás közben is találunk rá időt, hogy legalább egy hosszú hétvégére elmenjünk valahová kikapcsolódni.

Melyik az a gyerekkori emléke, ami rögtön beugrik?

A fiaim épp továbbtanulási időszakban vannak, így most minden élményem ezzel kapcsolatban jön fel. Hogy milyen volt, amikor iskolába mentem, vagy épp iskolát váltottam. Egyébként nem nagyon tekintek hátrafelé, előre nézős típus vagyok. A jelenben levéssel néha még van problémám, ezen dolgozom. (nevet) Sokszor vissza kell rángatnom magam az „itt és mostba”.

Mi az, ami a legnagyobb örömmel és a legnagyobb félelemmel tölti el?

A kettő egyszerre történik nálam. Látni, hogy a gyerekeim a szárnyaikat bontogatják, de közben megélni, hogy épp kirepülőfélben vannak.

Azt is nehezen élik meg az anyák, ha a fiuk megnősül.

Láttam az életem során ilyen anyákat magam körül, akik nehezen engedték el a fiaikat. Elhatároztam, én próbálok nem ilyen lenni. Ha fáj is a szívem közben, de inkább „kilököm a fészekből” a gyereket, hadd tanuljon meg egyedül repülni. Mindig önállóságra próbáltam nevelni a fiaimat.

A gyerekei bármit elmondhatnak önnek?

Bármit, de mivel két kamaszról beszélünk, biztos vannak előttem titkaik. Az nekem megfelel, ha a lényeges dolgokról beszámolnak.

Mire a legbüszkébb?

Csodálatos, hogy azt csinálhatom, ami a szenvedélyem és hobbim egyben, de ha a legsikerültebb teljesítményemet kellene felmutatnom, az a két fiam lenne.

Ha létezne jó tündér, mit kívánna tőle?

Egészséget, szeretetet, összetartást a családomnak, és hogy maradjon minden csak annyira jó, mint most.

Vannak titkai?

Talán időszakosan. Elég kommunikatív ember vagyok, nagyon nehezen maradok csöndben, mert túlfejlett az igazságérzetem. Sokszor akkor is beszélek, amikor nem kéne. A véleményemet sem tudom megtartani magamnak, és ezáltal titkokat is nehezen őrzök meg. Pontosabban a magamét kevésbé, másokét inkább. De semmi olyan nincs, amit ne mondanék el a családomnak vagy a férjemnek, Máténak.

Mi a legszebb Mátéval közösen megélt élménye?

Csodás hat évet töltöttünk eddig együtt, és persze az esküvőnket és a megismerkedésünket is annak éltem meg. Máté nagyon érzi, hogyan kell jól romantikusnak lenni. Mikor azt hiszem, ebben a napban nem lesz semmi különös, betesz az autóba és elvisz valahová.

Ha holnaptól nem lehetne színésznő, mihez kezdene?

Néhány évvel ezelőtt még nagyon megijedtem volna. De az elmúlt egy-két év sok mindenen változtatott, pályaelhagyók is vannak köztünk. Már el tudnám képzelni magam más helyzetben, leginkább a főzés érdekel. Szívesen nyitnék valamilyen egészséges ételeket kínáló helyet.

Hogy érzi, melyik alakításával gyakorolta a legnagyobb hatást a közönségre?

Talán az Anna Kareninával és a Rebecca musicalből Mrs. Danvers karakterével.

Létezik olyan szerep, amit nagyon szeretne eljátszani?

A Kabaréból Sally Bowles szerepére vágytam. Nagyon a pályám elején jártam, amikor eljátszhattam, és talán még nem tartottam ott, vagy nem álltak úgy a csillagok, de nem sikerült kihozni abból a szerepből, ami benne volt. Akkor rájöttem, nem akarok szerepálmokat dédelgetni. A legszeretettebb szerepeimet nem akartam előre, mégis megtaláltak.

Van olyan darab, amibe a külseje miatt választották?

Ez egy olyan szakma, ahol a megjelenésünk is üzen. Nem feltétlenül csak azért kaptam meg egy szerepet, mert szépnek tartottak, hanem mert valamilyen vagyok. Biztosan akad olyan rendező, aki azért választott, mert olyan a kisugárzásom, hogy belém tudta képzelni az adott karaktert. Egyébként szerintem szuper feladat csúnyát vagy gonoszt játszani.

Mennyire foglalkoztatják a külsőségek?

Szerintem sokat elmond valakiről, hogy igényes-e saját magával. De nem a cicababákat meg a szuperhősöket keresem az életemben.

Vannak elérhetetlen célok az ön számára?

Úgy nőttem fel, hogy nincs lehetetlen. Úgyhogy maximum olyan dolgok akadnak, amikről azt gondolom, biztos nem akarom eléggé, azért nem érem el.

Mit gondol, előre meg van írva a sorsunk?

Hiszek benne. Vannak sorsszerű találkozások, helyzetek és dolgok, amik így vagy úgy meg fognak jelenni az az életünkben. Nagyon sokféle módon lehet eljutni A-ból B-be, és azért jócskán van ráhatásunk a sorsunk alakulására.

Ha visszamehetne az időben, melyik nagy elődjével találkozna szívesen?

Tolnay Klárival, a diplomamunkámat is belőle írtam. Sajnos személyesen nem találkozhattunk, de úgy képzelem, hogy csodálatos ember volt.