A Macskafogó rendezője elárulta, mit tett a Kossuth-díjával
Kossuth-díjal tüntették ki Ternovszky Béla rajzfilmrendezőt, akit az elismerésen kívül az is boldoggá tesz, hogy a Macskafogó című ikonikus rajzfilmje 35 év után is „él és működik”.
Bár az élőszereplős filmesekhez képest aprócska szakma a rajzfilmeseké, mégis meglepően sok Kossuth-díjas művészt ismerhetünk közülük. Jankovics Marcell, Nepp József, Rófusz Ferenc és Reisenbüchler Sándor neve sokaknak lehet ismerős, a kezeik közül kikerült alkotások a hazai kultúra megkerülhetetlen elemeivé váltak. Ebbe az illusztris társaságba tartozik március 14. óta Ternovszky Béla rajzfilmrendező is, aki Áder János Köztársasági elnöktől megkapta a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb állami kitüntetést.
A rendező szerint csak szerencséje volt neki, és az alkotógárdájának abban, hogy jókor született meg a Macskafogó.
– Serkentőleg hat, hogy ilyen komoly elismerésben részesültem, de meg kell mondjam, hogy az égiek és a csillagok együttállása kellett ahhoz, hogy a Macskafogónak ilyen sikere legyen – mondta a Bors megkeresésére, Ternovszky Béla, rendező. – Ha öt évvel korábban készítjük el, vagy tíz évvel később, nem biztos, hogy ugyanaz lesz a hatása. Jókor, jó helyen született meg az alkotás. Lassan 35 év eltelt és újabb és újabb generációk jelzik vissza, hogy a film él és működik – magyarázta a rendező.
Ternovszky Béla ma már nem rajzol aktívan (bár a pandémia alatt sok szomszédról készített portrét), de még mindig nagyon sokat dolgozik azon, hogy a fiatal rajzfilmes generációból minél több elismert szakember nőjön ki.
– Az aktív alkotásból kiiktattam magam, de szellemi támogatásomat élvezik a fiatalok. A covid alatt egyébként sokat rajzoltam, rengeteg portré készült a szomszédaimról… – tette hozzá Ternovszky nevetve, majd így folytatta: – Most már nyugdíjas életet élek. Van két lovam, sokat lovagolok, és kutyát sétáltatok. Az aktív sport sajnos most már csak ennyi, a teniszkarrieremnek egy biciklis baleset vetett véget, pedig évtizedeken át ütöttem a labdát.
A rendezőtől végül megkérdeztük azt is, hogy a Kossuth-díjának milyen helyet talált a lakásban:
– Van egy polcom, ahol eddig egy Grabowsky-szobor állt, most mellé került a Kossuth-díj doboza. Úgyis egymásnak köszönhetik a létezésüket.
