Csak lámpafény mellett tud aludni, retteg a Kossuth-díjas művésznő
90 évesen is kicsattan az energiától Galambos Erzsi. Egy végtelenül pozitív és életvidám személyiség, pedig nem volt az élete mindig móka és csillogás. Olyan gyerekkori trauma érte, ami miatt még most is álmatlan éjszakái vannak. Erről csak a Borsnak nyilatkozott.
Budapest, 2017. szeptember 6. Galambos Erzsi Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színmûvésznõ, érdemes és kiváló mûvész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja a Hogy volt?! címû tv-mûsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 3-as stúdiójában. A mûsorban Balázs Ferenc (becenevén Balázs Fecó) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, zenész és a Korál rockegyüttes munkásságát idézték meg. MTVA Fotó: Zih Zsolt
Amikor felvette a telefont a hangjából áradt az életöröm és a jókedv. Galambos Erzsi már csak ilyen, úgy fogalmaz, imádja ezt a műfajt, amit életnek hívnak. A Kossuth-díjas színművésznő otthonában táncol és alig várja, hogy megejthesse a heti fő programját, a nagy bevásárlást. Galambos Erzsi emellett szereti tudni, hogy mi folyik körülötte a világban, nem csak kishazánkban, hanem határainkon túl is. A jelenlegi háborús helyzet pedig felszínre hozott benne olyan emlékeket, amik évtizedekkel ezelőttre nyúlnak vissza.
„A pince sötétje azóta is elkísér”
– A második világháború során még csak 10 éves voltam – kezdte a Bors megkeresésére a színésznő.
– A Dembinszky utcában volt a lakásunk. Emlékszem, a mellettünk lévő házat teljesen lebombázták – gondol vissza élete legrosszabb éveire Erzsi, aki olyan traumaként élte meg a bombázások és a fegyverropogás zaját, hogy még ma sem tud nyugodtan aludni.
– Ruhában feküdtünk le, hogy csak a cipőt kelljen felhúzni, ha rohanni kell le a pincébe. És volt, hogy szaladni kellett, nem is egyszer. A pince sötétje azóta is elkísér. Pontosan tudom, milyen a háború – mesélte könnyeivel küszködve a színésznő, aki úgy érzi tönkretették a gyerekkorát.
Nem csak, hogy tönkretették, de nem is volt gyermekkorom. 10 éves korom óta tudom, milyen a bombázás. Sajnos engem ez egy életen át elkísért, hiszen azóta is csak lámpafény mellett vagyok képes aludni. Egyszerűen félek lehunyni a szemem
– árulta el a művésznő.
Csak béke legyen
Galambos Erzsi minden reggel úgy ébred, hogy az egyik első dolga megnézni az interneten a háború fejleményeit. Nagy internetező lévén nem okoz neki gondot, hogy kövesse az eseményeket.
– Minden nap abban bízom, hogy úgy kelek fel, hogy béke van – mondta a színésznő, akinek szíve megszakad, ha látja a képeket a menekülő családokról.
Még szeretne élni
A musicalek koronázatlan királynőjét ugyanakkor a háború sem tántoríthatta el attól, hogy a színpadon álljon hiszen a szakmát alig 10 évesen kezdte. A sikere azóta is töretlen, ha tehetné még játszana színpadon. Azt mondja azért nem teszi, mert az írók nem írnak szerepeket 90 éves színésznőkre.
– Pedig egy öregasszony nem vénasszony – mondja Erzsi, akinek hangjából kihallatszódik a huncut mosoly.
A színésznő tele van tervekkel, hamarosan az elmaradt születésnapi gálaelőadása is megtartásra kerülhet a József Attila Színházban.
– Az a színház szó szerint a második otthonom, de amikor csak tehetem máshová is elmegyek premiereket nézni. Nagyon jó az új fiatal generáció, szeretnék még köztük játszani, de már azzal is megelégednék, ha 70 éves lehetnék – zárta nevetve Erzsi, aki bízik benne, hogy még jó pár év van előtte.
