Körtvélyessy Zsolt: Azt kívánom, hogy Lilikét lássam felnőni

Körtvélyessy Zsolt másfél évvel ezelőtt veszítette el feleségét, tavaly ilyenkor pedig egyetlen testvérétől búcsúzott. Ma már megpróbál minél kevesebbet gondolni a fájdalmára, és igyekszik minél több időt tölteni a másfél éves unokájával, aki gyógyír a lelki sebeire. Nemrég töltötte a 81. életévét, a Borsnak elárulta, milyen gondolatok foglalkoztatják az utóbbi időben.

„Kicsit zavarba ejt, hogy ennyi idős vagyok”

– Fontosak számomra az évfordulók, mert minden ehhez hasonló alkalom összehozza a családot. Kicsit zavarba ejt, hogy ennyi idős vagyok, és nem azért, mert problémákkal küzdök. Hála Istennek egészséges vagyok, a vitaminokon kívül nem szedek semmilyen gyógyszert. Inkább a tudat zavar, hogy már kevesebb van hátra. Természetesen engem is foglalkoztat az elmúlás, de hívő emberként emiatt nem vagyok nyugtalan. Szeretek élni, főleg a kisunokám miatt, aki a legnagyobb ajándék az életemben – kezdte Körtvélyessy Zsolt. – A születésnapom munkával telt, a drága lányommal és a családommal később emlékeztünk meg, egybe kötve a névnapommal. A hétköznapokban is igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Örülök, hogy újra jól megvannak Lacival – mesélte érdeklődésünkre.

„Már kimondja, hogy Papa”

A színész nagyon büszke az unokájára. A nagypapa szerep pedig mindennél boldogabbá teszi. Egyre inkább élvezi, hogy a kislány cseperedik, és ma már lánya is többször bízza édesapjára Lilikét.

– Gyönyörű és jó gyermek, ha meglátom, minden alkalommal könnybe lábad a szemem. Azt kívánom, hogy Lilikét még lássam felnőni. Szeptemberben két éves lesz, és egyre jobban nyílik ki az értelme. Ha találkozunk, elmosolyodik, és rohan felém. És ami különösen kedves a szívemnek, már kimondja, hogy Papa. Kinga már rám meri bízni a picit, ha valami dolga van, mindig szívesen vállalom, mert minden vele töltött idő hatalmas élmény nekem. Persze eljött a pakolászós és szaladgálós időszaka, órákig le tudja foglalni magát nálam, tele van a lakásom apró kincsekkel, ami érdekli – mesélte mosolyogva a boldog nagypapa, aki azt is elárulta, vágyik-e egy újabb unokára.

– Ez Kingától és Lacitól függ, de az az igazság, hogy nem akarom a szeretetemet kétfelé osztani. Így vagyunk jól! Persze a kislánynak biztosan jobb lenne, mert én is másodmagammal, az öcsémmel nőttem föl, viszont van egy féltestvére, aki nagyon kedveli – fűzte hozzá.

„A színpad, a munka éltet”

Zsoltot egyáltalán nem foglalkoztatja a gondolat, hogy végleg visszavonuljon, és hogy csak a nyugdíjas éveire koncentráljon. Aktív a hétköznapokban, egyetlen percet sem unatkozik.

– Ha nem dolgoznék, valószínűleg meghalnék. A színpad, a munka éltet. Egyáltalán nem vagyok nyugdíjas alkat, és még mindig nagyon aktív vagyok. Autózom, jövök-megyek, ahova a dolgom szólít – jelentette ki a színművész. – Jelenleg egy új darabot próbálok Kecskeméten, itt vagyok vendégszínész, május közepén lesz a premier. Ez lesz a harmadik előadásom idén. Kicsit kétlaki életet élek, vidéken van egy kis garzon lakás, amit a színháznak köszönhetően használhatok, hétvégén, vagy amikor napokig nincs dolgom, akkor természetesen Budapestre utazom haza. Mindeközben készülök a saját előadóestem, amit a költészet napja alkalmából három különböző helyszínen próbálok előadni. Több mint egy órás műsor magyar versekből. Pesten is fogjuk játszani hamarosan – mondta érdeklődésünkre.