Bereczki Zoltán: Egy időben zseninek hittem magam

Megváltoztatta a koronavírus? 

A személyiségemen a pandémia nem változtatott, maximum helyretett bennem bizonyos dolgokat. Mert amikor őszinte helyzetek adódnak, nem lehet kertelni, kiderülnek a valódi szándékok, megmutatkozik az emberek igazi arca...

Sokan mondják, egyszerűbb lett volna az életük, ha 20 évesen olyan élettapasztalattal rendelkeznek, mint 40-esként. Osztja ezt?

Én fordítva gondolom. Ha 20 évesen tudom azt, amit ma, egy csomó mindenbe nem merek belevágni. Mai fejjel nem biztos, hogy olyan kalandok útján szerzem meg a tudást, mint amilyenekben részem volt. Az sem biztos, hogy a színházzal kezdem, sőt valószínűleg egy csomó mindent nem csinálnék. 

Az emberek szeretnek véleményt formálni önről a médiaszereplései alapján, de milyen a valódi Bereczki Zoltán?

Olyan vagyok a médiában, amilyennek látszani szeretnék, de önazonosnak érzem. Komoly takargatnivalóm nincs. Pár éve kicsit hátrébb léptem, és ugyan most ismét jobban előtérbe kerültem, de nem a magánéletem, hanem a munkám kapcsán. Viszont ugyanolyan helyzetbe, mint húsz évvel ezelőtt, nem hiszem, hogy szeretnék kerülni. Akkor tényleg minden lépésemről beszámoltak, ami nem egészséges. Ám ha azt nem élem meg, nem tudnám, ma mi kell nekem. 

Ezért láthatják egyesek nagyképűnek?

Nem foglalkozom vele, mert minden másnak is látnak, ami nem vagyok. Ha valaki leír egy véleményt a Facebookon, tükröt tart saját magának. Az lenne a legjobb, ha mindenki elolvasná és elkezdené elemezni a saját kommentjeit, mert akkor pontosan kiderülne, mit kell javítania önmagán. Mert aki engem nagyképűnek gondolt, az nem tudta, hogy amit ő annak lát, az lehet, hogy a biztonságérzetem hiánya, vagy a belső félelmeim szülte páncél.

Jóval kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mint korábban.

Ezt mondják a közeli ismerőseim és azok is, akikkel nem sűrűn találkozom. Örülök, ha ez látszik, mert én is tapasztalom a változást.

Véleménye szerint tisztában kell lennünk a saját jelentéktelenségünkkel. Korábban is így gondolkodott?

Nem, egy időben zseni-tudatom volt, de hamar rájöttem, milyen keveset tudok, és mennyit kell még tanulnom. Lassan elkezdtem felszedni magamra a tudást. Egyébként még az is lehet, hogy jogosan vádolták az akkori énemet nagyképűséggel.

Felnőttként vannak félelmei?

Szinte mindenkinek vannak. A legtöbben rettegnek a haláltól, azért vagyunk ennyire sebezhetőek és frusztráltak. Abban a pillanatban, amikor megszabadulunk ettől a félelmünktől, egy óriási lépést teszünk a szabadság felé. Erre jöttem rá mostanában.

Mit gondol, sorsszerű volt a találkozásuk Bata Évával? Lehet ez egy karmikus szerelem?

Biztos vagyok benne. Csak sorsszerű találkozások léteznek. De nem akarom senkire ráerőltetni a saját hitvilágom.

Miért, az milyen?

Semmiben nem lehetünk biztosak, de szerintem nem lenne igazságos, ha valaki rögtön olyan tehetséggel születne, mint Mozart. Ezért több életen keresztül meg kellett dolgozni, ki kell érdemelni. Nem tartanám fairnek, ha nem egyforma esélyekkel indulnánk.

A vörös haj előny vagy hátrány?

Az első 16 évemben utáltam, hogy vörös vagyok. Ez nem mindig különleges, csak mindig más. A roma barátaimmal beszélgettem arról, hogy amikor gyerekkorukban a származásuk miatt bántás érte őket, hazamentek és elmesélték a szüleiknek. A szüleik pontosan tudták, miről beszélnek, tudtak nekik segíteni. Egy vörös hajú gyereknél, akinek nem vörösek a szülei, nem tudják, min megy keresztül a kisfiuk, amikor csúfolják az iskolában. A nővérem viszonylag korán befestette a haját, de én végtelenül egyedül éreztem magam. Aztán a középiskolában megválogathattam, kivel veszem körben magam, kicsit változott a környezetem hozzáállása is, és a vörös haj elkezdett érdekes, különleges lenni.

Milyen apának tartja magát? 

Igyekszem, ezt tudom elmondani. Nagyon sokat dicsér a feleségem, Vica. Most már szerintem Zorkának is jó apja vagyok, ezt akarom hinni, vagy remélni.

Mennyi ideje jut a kisebbik lányára, Flórára?

Visszavettem a tempóból, nem jó, ha valaki a rohanásnak, meg a pénzszerzésnek szenteli az életét. Inkább élje meg azokat a helyzeteket és pillanatokat, amik adódnak. Nekem azt dobta a gép, hogy lett egy csodás feleségem és második gyermekem. Levettem a lábam a gázpedálról, annyit dolgozom, amiből meg tudunk élni, de marad időm a családommal lenni. Azért nem mindig sikerül...

Például mostanában is elég elfoglalt.

Egy olyan produkcióban veszek részt rendezőként, ami egyedülálló a maga nemében. Michel Legrand dalok kerülnek feldolgozásra Tóth Vera és Oláh Kálmán közreműködésével. Fantasztikus zenei anyag, nagyon izgalmas feladat ez számomra. Készült új videoklipem is, egy olyan dalt írtam, ami kicsit a pandémiából indult ki. Hogy mennyire megállt az idő, de közben felgyorsultak a dolgok az összezártságban, mérlegre kerültek a kapcsolatok. Egy kicsit mindenki magára ismerhet benne.