Hazavágyik a kórházból Bodrogi Gyula: Ha otthon fáj, akkor valahogy kevésbé fáj
Bodrogi Gyula akaratán kívül mindenkire alaposan ráijesztett, amikor csütörtök reggel mentő szállította kórházba. A Nemzet Színésze vasárnap a Borsnak elárulta: jól van, de lelkileg egyre nehezebben viseli a kórházi létet.
A 88 éves színész csütörtökön levegőért kapkodott s miután felesége látta, hogy nem javul az állapota, felhívta Merkely Bélát.
– Május 18-án is gyakorlatilag megmentette Gyula életét – nyilatkozta akkor a színészóriás kedvese Vass Angéla.
A szívspecialista a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika intenzív osztályára szállíttatta a Nemzet Színészét, s a vizsgálatok során kiderült, a bajt a tüdejében felgyülemlett víz okozta, amelyet sikerült maradéktalanul eltávolítani. Bodrogi Gyula elmondta, fizikailag már jól van, de mindennél jobban vágyik arra, hogy elhagyhassa a kórházat.Őszintén szólva nagyon gyengén bírom.
Nagyon nehéz, mert otthon minden kézre esik. Ha otthon fáj, akkor valahogy kevésbé fáj. Viszont itt meg az a jó, hogy körülvesznek a szakértők. Ha bármi gondom van, megkérdezem és mindjárt tudják rá a választ. Itt is jó egy csomó dolog, otthon is, közben meg ugyanannyi rossz is van benne – mondta a Borsnak őszintén a legenda, aki elárulta, a gyógyszerezését illetően hogyan segítenek rajta az orvosok.
– Mindent kipróbálnak és biztos vagyok benne, hogy meg is fogják találni a legjobb megoldást – mondta Bodrogi Gyula, aki egyelőre nem szerzett tudomást arról, mi okozta a problémát. Azt viszont érzi, hogy jobban van, már az intenzív osztályról is kikerült.
– Az orvosok nem kötik az orromra. Nagyon kedvesek és udvariasak, de én megmondom: a 88 év. Az okozta a bajt – tette hozzá viccelődve a Nemzet Színésze, akihez éppen akkor lépett be az egyik kedves barátja, Aldobolyi Nagy György, az Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző és dalszövegíró. Az elismert művész úgy gondolta, meglepi barátját és egy hamisítatlan vasárnapi húslevessel kedveskedik neki, annak ellenére, hogy nemrégiben még ő maga is az intézmény ideiglenes vendége volt egy lábsérülés miatt.
– Az élet összehoz bennünket, akik nemrég még vidáman szalagdáltak az utcán, most meg itt totyogunk. Muszáj vagyok jókedvűnek lenni. Én jobban vagyok, csak bizonyos dolgok fájnak és néha szédülök. Na most, ha nem fáj semmi és nem szédülök, akkor olyan vagyok, mint új koromban! Ennyi a tudományom… – zárta gondolatait nevetve.
