A legendás zenész, Kóbor János imádott kislánya, Lénácska továbbviszi édesapja zenei örökségét. A csak 15 éves tini reméli, hogy a „Papa” vigyázó tekintetével lenéz rá, és mosolyog. Az exkluzív interjúban Léna az elmúlt időszakról, a felnőtté válásról és a jövőképéről mesél.
Kóbor Jánost, a zenetörténet egyik óriását, az Omega frontemberét, tavaly december 6-án vesztettük el. Egy ország aggódott a családtagokért, kiváltképpen az akkor még csak 14 éves kis Lénáért, akit édesapja egyszerűen imádott. Deme Zsóka, a legenda felesége végig tartotta a hírzárlatot, ezzel óvta lányát a nyilvánosság kíváncsi, sokszor tolakodó tekintetétől. A szoros anya-lánya kapcsolatuknak köszönhetően ma már ritkán ugyan, de egyetértésben vállalnak nyilvános szereplést, s habár Léna még csak 15 éves, mégis ösztönös intelligenciával beszél az elmúlt hónapok megpróbáltatásairól.
Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy a Mama mindig mellettem van, különösen az utóbbi nehéz hónapokban. Nagyon közel vagyunk egymáshoz és szinte mindent megbeszélünk. Nekem Ő a példaképem, a barátnőm és az anyukám egy személyben – kezdte lényegre törően Léna, akit stábunk egy táncpróbáján látogatta meg. A lenyűgöző mozgású Lénácskán tűpontosan lehet látni azt a sokszínű zenei örökséget, melyet legendás zenész apja hagyott rá.
A Zoltán Erika és férje, Kátai Robi alapította táncstúdióban, - ahol népszerű modern műfajt sajátít el Lénácska, kaptuk lencsevégre az ügyesen mozgó lányt. Lapunknak itt mesélte el élete talán eddigi legnehezebb döntését.
A Papa halála utáni napon volt egy fellépésem egy táncversenyen. Én nem hátráltam meg ettől, mert a tánc erőt adott elviselni a fájdalmat – avatott be ez a kicsi lány hihetetlen felnőttes döntésnek a hátterébe. Hozzáfűzte, hogy a tánc és a zene sem életforma, sem hivatás, hanem egy szeretett hobbi, mely boldoggá teszi őt, segít érzései kifejezésében. Léna biztosan tudja: a zene mindig is részese lesz az életének, így viszi tovább elhunyt édesapja örökségét.
“Ugye azt tudod, Angyalom, hogy Lénácskát nagyon nehéz lesz lelökdösni a színpadról, mintha csak oda termett volna.” – szólt még életében Kóbor János feleségéhez, miután számára is egyértelmű volt, hogy lányában zenei tehetség lakozik. A tinilány mégsem gondol a tehetségére úgy, mint egy életforma, vagy hivatás.
Most először is a továbbtanulásra összpontosítok, ahol a gimnázium a következő lépés. Azt hiszem még van időm eldönteni, hogy pontosan milyen pályára lépek. Nekem nem kérdés a továbbtanulás, mert mindenki több diplomás volt mindkét szülőm családjában. Ettől függetlenül szeretném, ha a zene és a tánc az életem részei maradnának. ahogyan a Mamával is egyetértünk - én is szeretnék egy szép, komoly pályát választani majd magamnak. Most úgy gondolom, hogy orvos szeretnék lenni, mint a bátyám, Martin, aki fogorvos – újságolta a Borsnak nagyon határozott elképzeléseit 15 éves Léna. Úgy véli, hogy egy polgári foglalkozás és a művészetek bármelyike remekül megfér egymással, sőt, akár kiegészítheti egyik, a másikat.
Kóbor Léna idejét szinte teljesen lefoglalja az iskola melletti szabadidős tevékenységek, melyek feltöltik energiával: a tánc mellett zongora, énekórákat is vesz, de főzni is szeret, és tud is.
Szerintem tininek lenni nagyon jó dolog. A sok kötelesség között rengeteg izgalmas szórakozás is van. Persze, mindezek mellett szívesen foglalkozok a divattal, sminkekkel és trendekkel is, mint minden korombeli lány – vallott tinédzser éveiről a fiatal lány, aki saját maga által megkoreografált TikTok videóiban is gyakran megcsillogtatja tehetségét, melyeknek már most magas nézettségük van a közösségi hálón.
Édesanyjával sokat utaznak együtt, és természetesen a víz szerelmesei mindketten. Míg Mecky, ahogyan Léna is hívta: „a Papa” is velük tartott, rendszeren vitorláztak a Balatonon.
Imádok vitorlázni, de ez egyelőre egy kicsit fájdalmas gondolat. Nagyon hiányzik nekünk a Papa. Bele sem akarok gondolni, hogy nélküle hajózzunk ki – mondta zárásul Léna, aki a maga ifjúkori természetességével élte meg a mögötte álló nehéz hónapokat. Mégis tele van tervekkel, s reméli, hogy édesapja odaföntről mindig büszke lesz majd rá.
Kóbor Léna kedvenc évszaka a tavasz, habár a szüleié a sok vízi sport és utazás miatt, - a nyár volt.
Szinte szárnyakat ad nekem az érzés, amikor a természet újjáéled, újra melegen süt a nap és kint lehetek a szabadban. Nekem a tavasz mindig olyan, mint egy újrakezdés, tele szabadsággal és lehetőségekkel – mesélte kérdésünkre az ifjú tehetség.
– Persze érzem és szeretem is, ha tetszem valakinek, de jelen pillanatban nem ez a legfontosabb az életemben – mondta határozottan a szépséges Lénácska arra a kérdésre, hogy udvarolnak-e most neki.