A színész elmesélte, milyen hatalmas lemondással jár a gyógyulás.
A Forbes Legyél Jobb!-napon mesélt kábítószeres élményeiről Szabó Győző, aki pontosan emlékszik a dátumra: 2000. május 28-án heroinozott utoljára, azóta azonban teljesen tiszta.
– Akkor nem tudtam, hogy az lesz az utolsó. Amikor azt mondjuk, hogy heroinista vagyok, az azért van, mert az addiktológia szerint nincs gyógyult drogos, csak szüneteltetve van a szerhasználat. De azt is tudom, hogy ha egy kupac heroint kiszórnál elém, akkor sem nyúlnék hozzá, mert nagy a tét. Húsz éve is az volt – az életem –, és most is az – magyarázta.
A színész többek között azt is elmesélte, milyen érzés, amikor az ember magába fecskendezi a drogot.
– Benyomod a heroint, jön a két-három percig tartó flash. Brutál, elmondhatatlan dolog. Aztán jön egy több órán keresztül tartó eufória, mert nincs dülöngélés, kontrollvesztés, nem mondasz hülyeséget. (...) Egy nagyon jó barátom elvisz egy karibi nyaralásra az ország öt legjobb nőjével. Együtt töltjük péntektől vasárnapig az időt, homárt eszünk, koktélokat iszunk, végigszexeljük a hétvégét – ez nem tud annyit adni, mint az a három perc flash. Ez nagyon durva. Értsétek, mi az, amiről az ember lemond, és soha többé nem akarja csinálni. Értitek ezt a kettősséget?
Az interjú végén Győző egy jó tanácsot osztott meg a függőkkel:
– Semmit nem ér, ha bedobnak a mentőbe és kórházba visznek. Be kell magadnak vallanod, hogy heroinista vagy. Vagy azt, hogy alkoholista, szexfüggő vagy bármi vagy.