Szívszorító: Évekig bántalmazták Horgas Esztert

Ki gondolná, hogy egy világhírű, a színpadon erős és sugárzó jelenségre otthon a terror és a megaláztatás vár? Az Artistjus-díjas művész mar érzi az erőt magában, hogy megossza történetét, mely mások számára tanulságul szolgálhat.

Mikor húsz évesen férjhez mentem és esküt tettem, azt gondoltam, ez egy életre szól. Aztán mikor már elviselhetetlen volt a megalázások sora, akkor lépnem kellett – kezdte a Borsnak bántalmazásáról szóló megható történetét a híresség, aki ennyi idő után mert szembe nézni egykori démonjaival, és mer kiállni még fájó sebeivel a nyilvánosság elé. Eszter azt is elmondta nekünk, hogy nem egyedüli eset volt az, hogy a férje verbálisan és fizikálisan is bántalmazta, ahogy korábban elmondta: valahogy mindig ilyen férfiakba szeretett bele.
Rá kellett jönnöm, hogy nekem is változnom kell, hogy ne sodródjak ilyen kapcsolatokba. Ahogy rengeteg munkát tettem abba, hogy jó anya, jó művész, jó zenész legyek, így meg kellett tanuljam, hogy a férfiakkal való kapcsolataimban is önmagam tudjak lenni, és elhinni, hogy megérdemlek egy hozzám illő társat – vallotta be Horgas Eszter, aki sokáig nem ismerte be, hogy foglalkoznia kell ezzel a problémával, hanem inkább a munkájába temetkezett. Azonban a pandémiával érkező színpadi élet megállásával ráébredt arra, hogy ideje meggyógyítania lelkét.

Az hogy valaki áldozat típus, az nem egy vállalás. Az éppen úgy sors, mint az hogy tehetséges, hogy szép vagy hogy milyen alkat. Segítséget kellett kérnem, hogy gyógyulni tudjak. Bár annak idején is elmentem pszichológushoz, de akkor úgy gondoltam, meg tudom oldani egyedül is a problémáimat, és nem mentem vissza kezelésekre. Most már tudom, hogy hiba volt – mesélte őszinte önreflektálással akkori önmagáról a fuvolaművész, de azt is hozzá tette, hogy pár évvel ezelőtt rátalált egy szakemberre, aki a mai napig segít a felszakadt sebek gyógyításban.

Merjünk boldogok lenni!

Nőként számtalan szerepben létezünk nap mint nap. Egyszerre vagyunk édesanyák, asszonyok, játszótársak a férjünk oldalán, emellett Eszter egy csillogó fényű, elegáns és határozott előadó is egyben. Vajon mennyire okoz számára a mindennapokban fejfájást a sok szerepben való megfelelés?

Nap, mint nap dönteni kell, hogyan osszuk be az életet. Sokszor nehéz mit tegyünk előbbre. mi a fontosabb. A gyerek vagy a fellépés? A szerelem vagy a munka? Velem az is előfordult, hogy a gyerekem kedvéért lemondtam egy portugál fellépést. Al Di Meolával  játszottam volna Portóban, de a gyerek bejutott az országos versmondó versenyre, és azt mondta, ha nem megyek vele, nem megy ő sem. Így lemondtam a koncertet, és elmentem Lilikével, Ő pedig megnyerte a versenyt! – újságolta büszkén az édesanya, aki korán maradt egyedül gyermekeivel. Mikor kilépett bántalmazó kapcsolatából, egyik gyermeke még csak hét hónapos, másik lánya hét éves volt. A gyötrő magányban sokszor tanácstalanul, de erőt kellett gyűjtenie az élethez. A zene gyógyító erejére régóta, már 10 évesen rátalált.

Óriási szerencse, hogy már 10 évesen rátaláltam a hivatásomra. A fuvolám a mesterem is, rengeteget tanultam és tanulok általa. Nekem a fuvola. olyan mintha a testem meghosszabbítása lenne. Nem választottam, hanem ez a sorsom – zárta le a beszélgetést Horgas Eszter, aki két gyönyörű lány, Anna és Lili édesanyja, és akiket mindenáron szeretetre és boldogságra nevelt.