Horváth Charlie: Nincs kire vagy mire irigynek lennem

Hosszú évtizedek óta a nyár nem létezhet Charlie-koncertek nélkül, kivételt képezett persze a pandémiás időszak, amikor csak álom volt a fellépés. Tele van már a naptára?

Először is, remélem, soha nem tér vissza a „sötét korszak”, vagyis a koronavírus miatti leállás, és semmi sem akadályozhatja meg a fellépéseket. Szerencsére nem unatkozom, nyárra legalább hatvan buli van beírva a naptáramba. De nagyképűség nélkül állíthatom, eddig sem ültem tétlenül, közel negyven előadáson vagyok már most is túl.

Ne haragudjon meg érte, de sokan ebben a korban már bőven a nyugodt, stresszmentes, nyugdíjas éveiket töltik. Horváth Charlie nem fáradt el?

Egykor úgy gondoltam, és többször is elmondtam, hogy negyven-egynéhány éves koromig szeretnék a színpadon állni, de aztán a sors másképpen alakította az életemet. Szerencsére! Egyébként addig csinálom, ameddig még kíváncsi rám a közönség. Persze nem szeretném magam a fantasztikus Rolling Stones-hoz hasonlítani, de Mick Jaggerék sem karonülő csecsemők már, mégis szétszedik őket a rajongók, teltházas koncerteket nyomnak. Szóval a zene fiatalon tartja őket, és úgy látszik, engem is.

Akadnak olyan zenészek, akik azt gondolják, attól lesznek még nagyobbak, ha megközelíthetetlenek.

Soha nem felejtem el, hogy honnan jöttem, honnan indultam. Lehet, hogy mások nem így gondolkodnak, de én szeretem, ha szeretnek.

Az élet rendje, hogy rendre megjelennek a feltörekvő fiatalok. Nem tart tőlük?

Rengeteg tehetséggel léptem már fel, és nem, hogy nem félek tőlük, inkább örülök annak, ha színpadra kerülnek. Egyesek talán féltékenyek rájuk, de komolyan kérdezem, én miért lennák az? Nincs mire és kire! Viszont azt be kell vallanom, hogy csak olyanokkal állok egy színpadra, akiket szeretek. Az sem kell, hogy jók legyenek, mert honnan vegyem én a bátorságot, hogy eldöntsem, ki jó. De egyáltalán, ki az, aki meg tudja mondani, illetve meg tudja állapítani ezt. Az idő majd úgyis eldönt mindent.

Honnan merít energiát a fellépésekhez. Sportol, netán konditerembe jár?

Mondhatnám, hogy sportos életet élek, különösebb sportolás nélkül. Igaz, a kertben néha belerúgok a labdába, ha éppen az unokával focizgatok. De inkább szerencsés alkat vagyok. Persze a fiatalkori rengeteg tréning a balettintézetben nem múlt el nyomtalanul. Egyébként azt be kell vallanom, hogy a kétórás koncertek alatt már egyre kevesebbet rohangálok...

Több ezer kilométert utazik keresztbe kasul az országban, néha jut ideje valami másra is?

A családra. A napokban éppen a fiam szülinapját ünnepeltük. Itthon soha nem vagyok egyedül, közel a família, bár nem lakunk együtt. Szeretek főzni, és zenét hallgatni. De csak jó muzsikát! Olyat, amibe bele tudok szeretni. Mázlim van, mert akad ilyen bőven.

Névjegy

Született: 1947. október 28., Ondód

Liszt Ferenc-díjas zenész

Gyermeke: Ákos (művésznevén Axl, maga is zenész).

Eredetileg balett-táncosnak készült, Markó Iván évfolyamtársaként kezdett, de egy betegség derékba törte a karrierjét. Gimnazistaként alapított először rockegyüttest, majd 1967-től a Decca tagja lett, amit később Olympiára neveztek át. 1970-ben feloszlottak. Külföldön az Africa nevű formációban zenélt. A 70-es évek elején kezdett együtt zenélt öccsével, Csabával és Tátrai Tiborral. Beszállt a Generálba, amely 1979-ben feloszlott. A Pannonia Express tagjaként bejárta a világot. 1990-ben tért haza, és a Tátrai Band énekese lett; majd elindult a szólókarrierje. Számos stílust kipróbált, sikerrel, és szinte minden zenei díjat megkapott.
Filmekben is szerepelt, 1968-ban Bacsó Péter Fejlövés és 1971-es Kitörés című alkotásában főszerepet, majd 1969-ben Mészáros Márta Holdudvarjáben mellékszerepet kapott.