Rejtélyes jeleket kap Rubint Réka futás közben: Érzem, hogy Édesapám a mai napig velem van
Rubint Réka és három éve elhunyt édesapja között igazi apa-lánya szerelem volt. A sztáranyuka a mai napig szívesen emlékszik vissza a közösen átélt gyermekkori és későbbi emlékeire is. Apák napja alkalmából a Borsnak arról is mesélt Réka, hogy vadász apukája a mai napig vele van.
Rubint Réka ereiben vadász vér folyik, szeretett édesapja ugyanis agrármérnök és vadász volt. Gyermekkorában gyakran üldögélt vele a magaslesen, rendszerint motoszkált, köhögött is hangosan, hogy elriassza a gyönyörű vadakat.
A vadászokkal együtt hajtotta a nyulakat, és volt, hogy még a fácánt is ő pucolta. Ezek a közös élmények kitörölhetetlenül a szívében vannak és Apák napján még inkább felerősödnek.
Zalán minden mozdulatában ott van
Nagyon erős a kötődés édesapámmal, felnőttként is imádtam vele lenni, érezni az ölelését
– mesélte a Borsnak Rubint Réka. – Amikor három évvel ezelőtt elveszítettem, azt hittem nem fogom tudni elviselni a hiányát. De nem így történt! Pont a múltkor, amikor az elmúlásról gondolkoztam, akkor jutott eszembe, hogy bár fáj, hogy fizikai valójában nincs már velem, de benne van például fiam, Zalán mozdulataiban. Amikor Zalán megszületett és a szemébe néztem, édesapám tekintetét láttam. Mindketten Halak csillagjegyben születtek, nagyon sok tulajdonságuk ugyanaz. Gondoskodóak, családcentrikusak, nincs olyan, amit ne tudnék kérni tőle, pont mint édesapámtól.
Réka megtanulta: tisztelni kell a vadakat
Rubint Imre igyekezett mindent megtanítani lányának, amit ő tudott. Egyik tanítása különösen fontos lett az életében így, hogy a Pilisi Parkerdő szomszédságában élve, gyakran találkozik vadállatokkal. Múlt héten egy vaddisznó családról posztolt, rajongói meg is ijedtek, féltették. Azonban Réka nem fél, pedig azon a vonalon fut minden nap, ahol a kölyköket és az anyamalacot látta.
Tőle tanultam, hogy az állatokat, vadállatokat tisztelni kell
– folytatta a fitnesz lady, aki gyakran elkísérte az apukáját, amikor az erdőt járta, miközben sokat mesélt neki a szarvasokról, őzekről és vaddisznókról. – Ha mi békén hagyjuk őket, ők is békén hagynak minket. Mi emberek költöztünk az ő területükre, ahogy a főváros kifelé terjeszkedik. Most csak azon lepődtem meg, hogy nem éjszaka, hanem nappal tűntek fel itt mellettünk. Még a közelünkben élő erdésszel, édesapám jó barátjának is beszéltem róluk. Természetesen tudom, hogy egy kölykeit védelmező vaddisznó mama veszélyes lehet, de ez így van rendjén. Egyszer ijedtem meg csak, amikor egy 15-20 fős kölyök csapat és a három velük lévő hatalmas jószágot megláttam futás közben. Gyorsan irányt változtattam. Eszünk ágában sincs háborgatni, bántani őket, még sosem volt támadás a környékünkön!
Több vadállat is keresztezte már az útját
Réka szerencsésnek érzi családjukat, mert ha nem is naponta, de gyakran láthatnak egy-egy gyönyörű példányt ezekből a vadállatokból.
Édesapám halála után néhány nappal az erdőben sétálva találtunk egy elhullajtott szarvas agancsot. Majd halálának az egyéves évfordulóján ezt a sétát megismételtük és ismét szarvas agancsot találtunk. Ebben az évben, minden reggel vagy este találkoztam egy szarvassal. Ezek mik, ha nem jelek?!
– Van még ezekben a találkozásokban egy szép dolog, hogy ilyenkor mindig úgy érzem, hogy a három éve elhunyt imádott édesapám üzen nekem, hogy itt van velem. Ráadásul augusztusban megszületik a keresztfiam kisfia, akinek elképzelhető, hogy az Imre benne lesz a nevében. És abba a házba megy majd haza, ahol édesapám élt… Lehet, hogy valaki megmosolyog ezért, de én hiszek a jelekben!
