Hét évtized, hét emlékezetes fotó. Az énekesnőt arra kértük, hogy eddig sosem látott archív fényképekkel segítsen az olvasókkal közösen felidézni azt a felejthetetlen életutat, melyet eddig bejárt.
Az elmúlt évtizedekben sokszor lehetett azt a pletykát hallani, hogy Klárika nem árulja el az igazi életkorát, hogy az interneten is megváltoztatta a róla szóló szemelvényekben a születési dátumát, mert hallani sem akar a múló időről.
Ehhez képest augusztus 5-én, pénteken, egy nappal a születésnapja előtt talpig csinosban – ahogy megszoktuk tőle – jelent meg egy élő televíziós adásban, ahol vidáman és büszkén beszélt arról, hogy 70 éves lett.
– Én is hallottam ezeket a pletykákat, de csak nevettem rajtuk! Szerintem igenis büszkének kell lenni arra, hogy az ember hetvenéves lett, hogy ezt megélte, és még mindig dolgozik – mondta Balázs Klári, aki izgatottan vágott bele a családi fotóalbum nézegetésbe.
Felhőtlen gyermekkor
– Sokan voltunk testvérek, az édesapám a vonatállomáson dolgozott, mi pedig nagyon sokat játszottunk arra. Vagányak voltunk, és bátrak, a mai napig azon csodálkozom, hogy a szüleink ép ésszel fel tudtak nevelni minket. Nem lehetett egyszerű dolguk, az biztos!
– Pici korom óta önálló voltam, talán túlságosan is. Arról már régebben beszéltem, hogy szinte felnőtt lelkem volt, nem értettem, hogy miért kellene rám vigyázni, hiszen elintézek én egyedül bármit. 15 éves voltam, amikor egyedül Budapestre költöztem, dolgoztam és énektanárhoz jártam. Egyedül csináltam mindent.
– Elsősorban a genetikának köszönhetem, hogy kevésbé látszik rajtam az idő, mint a korombelieken. Emellett természetesen sok munka van abban, hogy kondiban maradjak, de egy előadóművésztől az a minimum, hogy odafigyel magára. Mi a hangunk mellett a küllemünkből élünk, egyáltalán nem mindegy, hogy hogy nézünk ki. Legalábbis az én értékrendem szerint.
– A karrieremet a Periszkóp együttesben kezdtem a hetvenes évek elején, a Mikroszkóp Színpad állandó zenekara voltunk. Aztán a Skála együttesben folytattam 78’-tól, majd végül szóló karrierbe kezdtem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen csodálatos karrierem lett, hogy ilyen sokan szeretnek.
– A kutyák és a macskák is egészen kicsi korom óta az életem részei, nagyon szeretem az állatokat. Olyannyira, hogy sokszor azért nem utaztunk el, mert a kutyusunk éppen beteg lett vagy nem találtunk szittert mellé. Ilyenkor képesek voltunk egy álomútról is lemondani, csak a kis kedvencünkkel lehessünk.
– Voltunk olyan szerencsések Gyurival, hogy a meghívásoknak köszönhetően a fél világot bejárhattuk. Amerikába külön szerelmesek vagyunk a mai napig, de számtalan mesebeli helyen éreztük már, hogy szívesen ott maradnánk akár életünk végéig is. Ilyen volt Kuba is.
– Gyuri az egyik legjobb dolog, ami történt velem az életemben. A szerelmem, a szövetségesem, a legjobb barátom ő, aki nélkül el sem tudnám képzelni az életem. A szívem mélyén azért imádkozom, hogy még nagyon nagyon nagyon sokáig lehessünk együtt.