New York után pszichoterápiával gyógyult Sugár Berci, az egykori gyereksztár
Sugár Berci bár itthon óriási sikert ért el, úgy érezte, Amerikában kell szerencsét próbálnia. A húszas éveiben három évet töltött New Yorkban, végül mégis hazajött, és terapeuta segítségére szorult, hogy visszataláljon az útjára.
Forrás: Hová tűnt? / Palikék Világa by Manna
Kevés gyerek tudott akkora népszerűségre szert tenni, mint Sugár Berci. Amikor itthon már nem tudott előrébb lépni, úgy döntött Amerikában próbál szerencsét. Brodway-sztárként képzelte el magát, de odáig nagyon hosszú út vezetett volna. Saját bevallása szerint személyiségzavarral is küzdött, elhitte, hogy világsztárnak született. A Hová tűnt? Palikék világa by Manna című műsor vendégeként mesélt erről az időszakról.
Kiskoromtól ezzel foglalkoztam, és a pozitív visszajelzésekhez voltam szokva. Úgy tűnt, miért ne jöhetne nekem is össze. Az első időszakban iskolába jártam, aztán dolgoztam egy New York-i multiplex színházban, ahol minden évadban legalább egy nagy világsztár rendez vagy főszereplő – mesélte Bertalan, aki odakint egy producer asszisztense volt. A színpad közelébe sem jutott, csak háttérmunkát végzett. Az ő kezén mentek át a meghallgatásokra érkező színészek jelentkezései. Ott jött rá arra, hogy nem biztos, hogy az álma megvalósul.
Ha van realitásérzéked, egy idő után elkezdet fölfogni, hogy nem elég, hogy aranyosan énekelsz, cukin nézel ki, kedvesen kommunikálsz, hanem iszonyatosan nagy szerencse kell hozzá. Persze nap mint nap találkozol azzal, hogy ő sokkal jobban énekel, mint én, ezerszer jobb színész, és még csúcsszuperül is néz ki. Nem tudtam volna a szakmámért a véremet adni. Volt, amikor azt mondtam, nekem a mentális egészségem sokkal fontosabb – utalt arra, hogy szakmailag rengeteg visszautasítást kapott a meghallgatások alkalmával. Végül úgy döntött, hogy visszajön Magyarországra, de nem azért, mert már nem akart színész lenni.
– Amikor már hazaköltöztem, úgy éreztem, kezdek egy krízis felé haladni, ami már nem arról az ambícióról szóltak, amiért kimentem, hogy szerencsét próbáljak. Akkor már inkább a túlélésről, de nem a fizikai testem túlélésről, hanem mentálisan és érzelmileg ne traumatizálódjak annyira, hogy utána atomjaimra hullva kelljen újraépítenem magam. Ahogy hazaértem, el is mentem pszichoterápiára, tudtam, az a pont az, amikor muszáj ezzel foglalkozni. Előtte is érzékeny voltam erre a témára, mert van több pszichiáter a családban. Alapból is analitikus voltam magammal kapcsolatban is, de öt évig ott ültem a terápián. Annak egy nagy része az volt, hogy a New York-i történeten keresztül ki kellett újra bontani az életemet – mondta őszintén.
A műsorban szó esett arról is, hogy ma már jógaoktatóként tevékenykedik, és nem tudja elképzelni, hogy újra „életvitelszerűen” álljon színpadra. Ősztől egy újabb egyetemi képzésbe kezd, és bár ritkán beszél a magánéletéről, itt elárulta, már nincs egyedül.
