Ákos: Hálás vagyok a sorsnak
Ákos csütörtök délelőtt, egy exkluzív sajtótájékoztatón mutatta be első filmzenealbumát, amely a Magunk maradtunk címet viseli, és a 27 perces kisjátékfilmje kapcsán készült. A Kossuth-díjas énekes a Borsnak elmondta, elsődleges célja, hogy emlékeket idézzen, érzelmeket váltson ki az emberekből, valamint azt is elárulta, ki a legfőbb kritikusa.
Ha egyetlen szóban össze kéne foglalni Ákos érzéseit, akkor a hála lenne az, amit a Kossuth-díjas énekes a leginkább érez, nem véletlenül! Dalai, színházi munkái és írásai érzelmeket váltanak ki, koncertjei nézőterén az eufória mellett nem ritka a könnyes tekintet sem, vagy akár az, hogy valaki a művészete hatására máshogy gondolkodik önmagáról, a szüleiről, a világról, mint korábban. Az 54 éves énekes csütörtök délelőtt, az Uránia Nemzeti Filmszínházban exkluzív sajtótájékoztatón mutatta be vadiúj filmzenealbumát, amely a Magunk maradtunk című kisjátékfilm kapcsán készült.
„Hálás vagyok a sorsnak, amiért ennyi műfajban kipróbálhattam magam. Ha csak egy embert is megérint, amit csinálok, ha csak kicsit is jobb irányba változik a világ, nekem az már elég” – kezdte a Borsnak Ákos, aki néhány részletet is megosztott az első filmzenealbumáról.
„A 27 perces film több mint felében szól zene. A most megjelenő lemezen mind a tizenegy tétel szerepel a sűrű, rövid darabokból álló, atmoszférikus aláfestő muzsikából, amely kedvenc filmzenelemezeim hangulatát idézi” – árulta el Ákos a sajtóbemutatón, hozzátéve, hogy a kiadványon egy új dal is szerepel, Magunk maradtunk címmel, ami magányos stúdiómunka eredménye, mert az jobban illett az album elégikus, melankolikus hangulatához.
„Az új dal is egyszemélyes stúdiómunka eredménye, akárcsak korábban a Még közelebb és a 2084 című albumaim. A kiadvány melléklete egy 18 oldalas füzet a film szereplőinek közeli arcképeivel és monológjaival” – mesélte az énekes, aki a Borsnak azt is kifejtette, ki a legfőbb kritikusa.
„A feleségem, Kriszta a legfőbb kritikusom. Ő nem elfogult velem, viszont rendkívül pontosan látja a dolgokat. Néha kérdeznem sem kell, már mondja is a véleményét, amire sok esetben hirtelen nem feltétlenül reagálok jól, de később átgondolva mindig igazat adok neki. Erről a kisjátékfilmről nagyon jókat mondott. A Várkert bazárban voltunk egy vetítésen, én akkor már egy hónapja nem láttam a filmet, Krisztának még több idő telt el, és miközben néztük, a fülembe súgta: Olyan, mint a jó bor, idővel egyre jobb lesz. Ez nagyobb elismerés, mintha megkaptam volna az Oscar-díjat” – nevetett Ákos.
