Berki Mazsi tiszta vizet öntött a pohárba

Már négy hónapja, hogy Berki Krisztián egy május eleji napon váratlanul meghalt. A celeb tragédiája három család életét taszította káoszba: az első feleség Pameláét és a közös kislányukét, Natiét, az édesanyjáét és édesapjáét, illetve Berki Mazsiét és a kislányukét, Emmáét. 

Berki Mazsi azóta az egész országtól kapja a jókívánságokat, de alkalmasint a rosszindulattal is meg kell küzdenie. Sokan nem tartják helyesnek azt, ahogyan Mazsi a gyászát osztja meg rajongóival. Legutóbb az anyósa, Berki Krisztián édesanyja esett neki, egészen addig merészkedett, hogy azt mondta, a fia Mazsi miatt halt meg és hogy pokollá tette Krisztián életét. Felrótta neki, hogy ha valóban szerette Krisztiánt, akkor gyászolná, és nem Balin nyaralt volna. 

Mazsi most az Instagramon adott csattanós választ.

Elérkezett egy újabb felvonás a történetemben, aminek azt a címet adnám: Mégis kinek az élete? – kezdte posztját Mazsi, majd bővebben kifejtette

"Berki Renáta vagyok, közszereplő, 4 hónapja özvegy és van egy csodálatos kislányom.
Valójában abszolút ki lehetett számolni azt, hogy a sajtónak az lesz a következő lépése, hogy megkeresi a férjem édesanyját (eladás növelő manőver) és addig kérdezi, amíg ki nem hozza belőle azt, ami számára a legkedvezőbb. 
Nem szeretnék részletekig belemenni a történetbe, akit érdekelt úgyis elolvasta, akit meg nem, az hála Istennek van jobb dolga. 
Többet nem fogok erről írni, úgyhogy nagy pillanat következik:
 

Szerelemből szültem neki gyermeket?
Igen.
Sokat tettem azért, hogy rendeződjön a kapcsolata az Édesanyjával?
Igen.
Miért?
Mert nekem nagyon szép családom van és ez volt számomra a követendő minta.
Voltak viták a férjem és közöttem?
Igen, voltak, mert az az értékrend, amit a szüleimtől kaptam, ugyanazt szerettem volna a házasságomban is megteremteni.
Nehéz volt?
Nagyon, mert mások voltak a gyökereink, de Krisztián is vágyott a lelkében arra, ami felè próbáltunk együtt haladni.
A férjem Édesanyjában a kislányom nagymamáját tisztelem. Nekem fontos, hogy Emma számára ne romokat, de stabil alapokkal rendelkező gyökereket adjak át. Én is tanulom az életet. Nehéz lapokat kaptam mostanában, de köszönöm meg fogok birkózni velük, sőt erősebb leszek általuk. Ezt is a családomban tanultam. És próbálom élni hogy, ha megdobnak kővel, kenyeret adjak vissza.
Miért?
Mert hiszek abban, hogy csak a tudatlanság szüli ezt a rengeteg szenvedést és csak úgy tudunk véget vetni ennek, ha mi magunk változtatunk a válaszokon. Amit a sajtó a napokban rólam sejtet, mert ez a szándéka, elengedem. Tegye. Mindenkinek a saját lelkével kell elszámolnia egy napon, és ezt senki nem kerülheti el! Nyilván nekem is megvan a saját történetem, de a családi történetek megmaradnak családi történeteknek. Az pedig, hogy én hogyan gyászolok, ezt is csak én tudom. Senki nem lakik a lelkemben, csak én tudom mit érzek.

Hogy a társadalmi konvenciók mást kívánnak? Fekete ruhát, özvegyi fátylat? Vagy teljes magányt?  Meghajolok előtte, de  ez az én életem és csak azt és úgy tudom tenni, amilyen vagyok. Köszönöm Mindazoknak, akik a sok lárma ellenére mellettem vannak és elnézést kérek azoktól, akik úgy érzik valamiben, valamiért kevés vagyok. Nekem egyetlen egy dolog a fontos most, a kislányom. Olyan nagy ajándéknak érzem az ő létét az életemben, hogy minden nap, amikor meglátom úgy érzem a világ legcsodálatosabb ajándékát adta nekem az Isten.