Titkos kóddal jelentették be II. Erzsébet halálát, ez történt az első percekben, miután elhunyt
Hétpecsétes titokként őrizték ezidáig a brit királynő halálakor esedékes forgatókönyvet. Miután azonban bekövetkezett a tragikus esemény, a titkos protokoll is napvilágra kerülhetett.
Idén ünnepelte uralkodásának hetvenedik évfordulóját II. Erzsébet királynő. Sajnos már ez a tiszteletreméltó szám önmagában is előre vetítette: elkerülhetetlenül közelít az, ami végül szeptember 8-án délután történt meg, a brit uralkodó elhunyt. A kormánynak és az udvartartásnak kész forgatókönyve volt arra az esetre, ha ez bekövetkezik, ám ezt mindeddig titokban tartották. Ez a forgatókönyv pontosan leírta, minek milyen sorrendben kell történnie, milyen protokollt kell követni, ha a királynő meghalna – valamint arról is részletesen rendelkeztek jó előre, mik fognak történni az uralkodó halálát követő napokban-hetekben.
Arról, hogy a halál beálltát követően kit és hogyan kell értesíteni, a Politico számolt be. Írásukból kiderül: a protokoll szerint a legnagyobb titoktartás közepette még magát a halálhírt is csak kódként volt szabad továbbadni.
A London Bridge elesett
A protokoll szerint a királyi család minden tagjához egy-egy hidat társítanak. Haláluk óta nyilvánosságra került: Fülöp volt a Forth Bridge, Diana hercegné a Tay Bridge, II. Erzsébetre pedig London Bridge-ként hivatkoztak. Így amikor az udvari orvosi csapatot vezető Huw Thomas kimondta a halál beálltát, a királynő személyi titkára, a kétszeresen lovaggá ütött Sir Christopher Geidt feladata volt, hogy a miniszterekkel tudassa a hírt – méghozzá a legnagyobb titokban.
Erre egy titkosított vonal állt rendelkezésére, ám ez sem elegendő: még ezen keresztül is csak kódnyelven volt szabad közölni a tragikus hírt. Ezért csak annyit mondhatott be: London Bridge is down, azaz a London Bridge elesett – írja a HVG. Ebből az érintettek pontosan tudták, mi történt, és mi következik ezután.
Közel százéves rádiórendszer
A sajtó közül a Press Association és a BBC értesült először a hírről, méghozzá ők sem hétköznapi módon. Még az 1930-as években építettek ki egy rádiórendszert, amit kizárólag háborús vészhelyzet, illetve az uralkodó halálának bejelentésére használnak – azaz a szerkesztőségekben dolgozók eddig kizárólag tesztüzemben találkozhattak a működésével.
