Fülöppel pálinkázott, II. Erzsébettel pedig együtt vacsorázott a magyar fogathajtó-legenda

Fülöp Sándor fogathajtónak nem csak a királynővel volt szerencséje többször találkozni, hanem férjével, Fülöppel is, akivel egyszer együtt is vacsoráztak. A herceggel a kedvenc pálinkáját is megismertette, aki ki is jelentette: a kecskeméti barackpálinkánál csak a magyar négyesfogathajtók erősebbek.

Megrendült az egész világ, amikor bejelentették Erzsébet királynő halálhírét.

Én is megrendültem! Mert nem csak egy fantasztikus uralkodót vesztett el vele a világ, hanem egy nagyon hosszú korszak is lezárult. Én tényleg abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudok mesélni a személyes találkozásainkról. Hiszen nem csak Windsorban találkoztunk, hanem hanem hazánkban is, amikor itt jártak férjével, Fülöppel.

Mi volt az első benyomása a brit uralkodóról?

Egy nagyon határozott, elegáns asszony volt mindig a híradásokban és amikor én találkoztam vele, ugyanolyan volt. Először 1972-ben, amikor egyedüli magyarként indultam a híres Royal Windsor Horse Show versenyen. Ő adta át a különdíjat, nagyon kedves volt.

Ha jól tudom együtt is vacsorázott a királynővel. Milyen volt a légkör?

Az évenkénti windsori versenyen az volt a szokás, hogy a napi győztes díjlovasnak, díjugratónak, és fogathajtónak este vacsorát adott az uralkodó. Így nekem is részem volt egyszer ebben. Arra ugyan nem emlékszem, hogy mi volt a menü, mit ettünk. Nagyon elegáns, mondhatnám felséges volt minden természetesen. Nagyon megtisztelőnek éreztem, persze nem csak én, hanem minden meghívott, hogy együtt vacsorázhatunk Erzsébettel. A hangulat szerintem érezhetően kicsit feszélyezett volt, rengeteg pincér sürgölődött körülöttünk. Emlékszem, azon sokat mosolyogtunk, hogy ha valaki elővette a cigarettáját, akkor egy pincér máris ott termett, hogy meggyújtsa.

A tavaly elhunyt Fülöp hercegről még személyesebb emlékeket őriz.

Ugyanezen a fentebb említett nemzetközi versenyen ismerkedtem meg személyesen vele. A maratonhajtás előtt szóltak, hogy az én fogatbíróm Fülöp herceg lesz, így ült a kocsimon 25-30 kilométeren. Szerencsére ő német anyanyelvű, én meg jól beszéltem németül, így nagyon jót tudtunk beszélgetni. Elmondta, hogy azért ült fel hozzám, mert a következő évben már ő is akar indulni négyesfogathajtó versenyen, és látni akarta közelről, én, hogy hajtok. Mindketten szenvedélyes lovasok vagyunk, így ott a bakon nem volt feszengés, természetes és közvetlen volt.

Tudta mi az etikett vele kapcsolatban? Hogyan kell viselkedni?

Volt egy kényes helyzet, amit persze ma már nevetve mesélek, na meg persze elérzékenyülve… Nekem az volt a szokásom, hogy ezeknek a fogatbíróknak, mikor sikeresen beértünk, adtam egy üveg kecskeméti pálinkát, mindig volt egy-egy üveg a bakládában. Így egy kis gondolkodás után etikett ide, vagy oda, Fülöpnek is adtam, ahogy beértünk a windsori parkba. Ott miatta két-háromezer fős tömeg várakozott, a herceg felállt a kocsin és az ajándékba kapott Fütyülősből lehúzott a tömeg éljenzése közben egy kupicával. Később már az istállóban elbizonytalanodtam, hogy nem sértettem-e meg a pálinkával. Éppen ezen járt az agyam, amikor megjelent egy medvekucsmás katona: Mr. Fülöp? Akkor azt hittem, nekem végem, elvisznek… El is vezetett a palotába, felkísért egy hatalmas terembe, ahol három falon padlótól a mennyezetig vitrinek álltak, tele a világ különböző tájairól kapott alkoholos italokkal.

Akkor ez nem valami büntetés volt?

Hát nem, pár perccel később megjelent a herceg. Elmondta, hogy annyira meglepte és meghatotta a pálinkás gesztusom, hogy szeretné ha választanék ezekből a különlegességekből. Én whisky-t választottam, azzal koccintottunk. Vele utána egészen 1984-ig minden világversenyen külföldön és Magyarországon is találkoztunk. Olyankor mindig megkeresett az istállóban, mondva, hogy szeretné megnézni a lovaimat. De persze nem maradhatott el a kecskeméti pálinka sem a lónézés közben. Ki is jelentette: a kecskeméti barackpálinkánál csak a magyar négyesfogathajtók erősebbek!