Nyertes Zsuzsa: Csak az mentett meg a plasztikától, hogy nem volt rá pénzem
A művésznő őszintén vallott életének arról az időszakáról, amikor kis híján plasztikai sebészhez fordult, mert úgy érezte, nem elég nőies.
Forrás: Metropol
Nyertes Zsuzsa örömmel mesélte el a Borsnak, hogy a elkövetkezendő hetekben sok alkalommal áll közönség elé a színházban, de önálló, zenés szórakoztató műsorával októberben az idősebb korosztályt is szórakoztatja. Két hete próbálnak egy darabot, ami ahogy mondja, a szíve csücske, de nemcsak azért, mert Straub Dezsővel játssza, akivel 40 éve barátok, hanem mert egyben ő a darab írója, rendezője és dalszerzője is, aminek november 6-án lesz a bemutatója. Mindezek mellett egy olyan feladatra is felkérték, ami igazi örömmunka lesz a számára.
Filmet fogunk forgatni, amire már hosszú ideje nem volt lehetőségem! Egy első vizsgafilmes rendező lány, Köröm Anna engem választott a filmje főszerepére, ami egy nagyon izgalmas téma.
– Köztudott, hogy én sosem vetettem alá magam semmilyen plasztikai beavatkozásnak, mert a természetesség híve vagyok. Egyetlen dolog van, ami mű rajtam és ragaszkodok hozzá: a 3D-s műszempilla. A szerepem szerint egy testképzavarral küzdő lányt alakítok, aki sok szépészeti műtéten esik át és olyannyira megváltozik, hogy a 20 évvel ezelőtti szerelme sem ismer rá. Nagyon komolyan el leszek maszkírozva, amiben maszkmesterek segítenek, a jó édesanyám nem fog rám ismerni. Ez egy olyan szerep és forgatókönyv, amiről minden színésznő álmodik! A közönség nem csak a külsőm miatt nem ismer majd fel, a szereplőnek van egy lelki defektje is… – mesélte izgatottan Zsuzsa, aki őszintén beszélt arról, küzdött-e valaha bármilyen étkezési- vagy testképzavarral.
A színésznő igazán szerencsésnek érzi magát abból a szempontból, hogy nem tapasztalta meg azt a fajta önbizalomhiányt, ami elégedetlenséghez és sanyargató diétákhoz vezet.
– Mindig is elégedett voltam és elfogadtam azt, amit a jó Isten adott. Igaz, a pályám kezdetén, amikor Marilyn Monroe szerepét játszottam a Van, aki forrón szeretiben, akkor a jelmeztervezők állandóan kitömtek engem, ami nagyon zavart.
Ha lett volna rá pénzem, akkor megcsináltatom a nőiességemet, tehát a melleimet. Hála Istennek nem volt rá pénzem, és ez mentett meg tőle. Utána az élet ezt megoldotta, mert amikor Zsuzsó lányom megszületett, elkezdtem “nőiesedni” és most már semmi problémám nincs a kitüremkedő bájaimmal
– fogalmazott elegánsan Zsuzsa, s hozzátette, utólag visszagondolva akkoriban nem foglalkozott túlzott mértékben a külsejével, csak tette a dolgát a legjobb tudása és tehetsége szerint.
