Megszökött az idősek otthonából Som Lajos édesanyja
Öt évvel ezelőtt hunyt el Som Lajos. A legendás zenész édesanyja fia évfordulóján sosem felejt el megemlékezni gyermekéről. Ma már mindezt otthon, egy mécses mellett teszi, egyedül már nem tud a temetőbe látogatni. A 92 éves asszony egy hónapot idős otthonban töltött, de szíve visszahúzta emlékei közé.
A legendás zenész 1974-ben alapította a Piramis együttest
A 92 éves Margit néni számára ez a hónap az emlékezésről szól. Október elsején ünnepelné fia, Som Lajos a 75. életévét, harmincadikán pedig már öt éve lesz, hogy elhunyt a Piramis együttes gitárosa. Ebből az alkalomból kerestük meg az idős asszonyt, bár már nem tud egészségügyi problémái miatt személyesen elmenni gyermeke sírjához, de otthon, a fotókat nézegetve, és a meggyújtott mécsesek mellett emlékezik meg a fájdalmas évfordulókról.
Az október mindig nehéz számomra, sok fontos személyt veszítettem el ebben az időszakban.
Egy anya soha nem tudja feldolgozni, ha a gyermekét el kell temetnie. Még mindig sokat gondolok Lalikámra, most is meg fogok emlékezni róla. Szerencsére rengeteg fotóm van a családomról, időnként előveszem az albumokat és nosztalgiázok. Hiányoznak a szeretteim. A temetőbe már nem tudok egyedül kimenni, de vannak mécseseim, most is gyújtok egyet az emlékére. Lajos élhetett volna még. Nagyon sokan szerették őt, okos, intelligens és segítőkész volt, mindig is büszke voltam rá – emlékezett vissza a basszusgitáros édesanyja.
„Ritkán hagyom el az otthonom”
Margit néni bár csaknem minden szerettét elveszítette már, és az egészsége sem tökéletes, nem akar panaszkodni. Az élni akarás erős benne, még ha sok mindenben segítségre is szorul. Nemrégiben egy idősek otthonában töltött el egy hónapot, ahol társasága is akadt, viszont ő mégis úgy döntött, élete utolsó éveit abban a lakásban szeretné leélni, ahol már hatvan éve lakik, ahova minden emléke fűződik.
– 92 évesen nem várhatja el az ember, hogy egészséges legyen. Nagyon ritkán hagyom el az otthonom, nem járok ki az utcára, nem bírok. Otthagytam az öregotthont is, mert tragédia volt. Nagyon kedvesek voltak a nővérek, mindig kérdezték, hogy „Margitka, bírja még?”, de feladtam. Kétágyas szobában sikerült engem elhelyezni, egészségügyi ellátást nem kaphattam, így fogtam magam, nem szóltam senkinek és egy hónap után hívtam egy taxit, és hazajöttem. A hatvannégy kilómból ötvennégyre lefogytam, nem esett jól az étel sem. Egy jó barátnőm segített a holmijaimat elhozni, azóta itthon vagyok – mesélte az idős asszony.
„Napi 14 szem gyógyszert szedek”
Som Lajos édesanyjának élete során számos betegséggel kellett már szembenézni, de örül, hogy ilyen szép kort megérhetett.
– Sok baj ért engem az életben, rengeteg betegségem volt. Koromhoz képest jól vagyok, de a lábaim már nem úgy bírják, mint egykor, nehezen tudok menni. Napi 14 szem gyógyszert szedek, van, és bár nincs rossz nyugdíjam, de a rezsi és az áremelkedések mellett ezt is valahogy ki kell fizetni. De nem akarok panaszkodni, mert mindenem megvan, semmire nincs szükségem. A háztartásban is van segítségem, egy jó ismerős rendszeresen jár a lakást rendbe tenni. Kisebb dolgokat természetesen el tudok végezni, még ma is magamra főzök. Sajnos a bal kezem a legutóbbi esésnél megsérült, alig tudom használni, minden a jobb kezemre marad. Vigyáznom kell magamra, mert egy combnyaktörés a végemet jelenthetné – mesélte lapunknak, majd azt is hozzátette, legnagyobb támasza unokája, aki mindenben segíti nagymamáját.
Unokája a legnagyobb támasza
És itt van nekem az unokám, aki gondoskodik rólam. Niki nagyon jó ember, nekem nincs másom, csak ő, miatta élek még.
Sokkal több a mi kapcsolatunk, mint egy nagymama és unoka között szokott lenni. Óv, félt engem. Mindig mondja, vigyázzak magamra, hogy még minél több időt együtt tudjunk tölteni. Minden nagymamának ilyen unokát kívánok. Bevásárol nekem, gyakran látogat, de minden nap beszélünk telefonon is. Az édesanyjával, Beával (Karda Bea – a szerk.) is jó a kapcsolatom, meg szokott látogatni, ha teheti. Én mindig jóban voltam az emberekkel, soha nem volt haragosom, a házban is, ahol élek, mindenki ismer és szeret engem – mesélte Margitka.
